Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

1944-ben Hasznoson

63 és több más akkor még Heves megyei faluban gyűjtött Kerényi György, aki ekkoriban kezdte meg palóc terepmunkáit. Megfordult Nógrád megyében népzenegyűjtési céllal Szabolcsi Bence zenetörténész is. Lezárva a 20. század első felének gyűjtési időszakát megállapíthatjuk, hogy Kodályt követően tanítványai illetve munkatársai lényegében folyamatosan végezték a Nógrád megyei feltárásokat. Ez nem kis dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy ekkor még magánerőből, nagyrészt intézményes háttér nélkül folytak a gyűjtések és népzenei kutatások. Csupán Lajthának azok az útjai kivételek (például az 1930. évi gyűjtések), melyekhez a Néprajzi Múzeum biztosította az anyagi és felszerelésbeli hátteret. Kivételnek számít a különböző intézmények támogatásával elindított Pátria hanglemezfelvétel is.

64 A második világháború nemcsak Lajtha és mások palóc gyűjtéseinek és a lemezkiadásoknak a sorát akasztotta meg, hanem kényszerű szünetet jelentett abban a küzdelemben is, amelyet a népzenekutatók az intézményesülés érdekében vívtak. Térjünk vissza Lajtha munkásságához és lépjünk át a 20. század második felébe! A háború befejezését követően Lajtha 1950-ben jutott el újból Nógrád megyébe, de ekkor már Rajeczky Benjáminnal együtt ment, aki ekkoriban már évek óta közvetlen munkatársa volt a Néprajzi Múzeumban, bár hivatalosan csak az év elejétől volt kinevezve.

65 Lajtha fontosnak tartotta régi gyűjtőhelyei újbóli felkeresését, így Érsekvadkerten, Patakon és Balassagyarmaton fordultak meg, valamint felkeresték Szirákot és Pásztót. (Az utóbbi ekkor már Nógrád megyéhez tartozott. Lajtha 1950-52 között többször járt ott Kállay Bertalan cigánybandájánál, amelyet több ízben szerepeltetett a Magyar Rádióban is.) Lajtha László és Rajeczky Benjamin 1950. október 25-től november hónapig tartó Nógrád megyei gyűjtőútjának célja elsősorban hangszeres zene gyűjtése volt, és előkészítés a világháború után egy ideig még folytatott Pátria'iianglemezfelvételre.

66 A Néprajzi Múzeum számára 1950. november 10-én készített jelentésükben megindokolják, hogy azért választották Gyarmat vidékét, „mert az 1930-as években végzett gyűjtéseink alkalmával az ottani cigányoktól több érdekes dallamot vettünk fonográfra, és szükségesnek tartottuk a » Gyűjtéséből egy gyerekjáték közölve: MNT

I. 787. 64 Kodály egy I. világháború előtti útját és nagyszalontai gyűjtését leszámítva saját maga finanszírozta gyűjtőútjait, beleértve a fonográffelvételekhez szükséges eszközöket is. Nagyrészt ez érvényes Bartókra és a többi gyűjtőre. <s ТАИ 2001,240. 66 Ennek az útnak az eredményeként a balassagyarmati Bárányi Dezső cigányzenekara került a kiadást a sorozatból 1951-ben még utolsóként megért, de már visszhangtalanul maradt hanglemezre. 1. TARI 1992a valamint 1992b, 2001. 173