Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Történelem - Puntigán József: Kossuth és Losonc

1903. júliusában Gácson, Tamásiban és a környékbeli favakban tett részben családi látogatást Szász Gyula,

27 budapesti akadémiai szobrász és tanár. Egyik vendéglátója a losonci Szkalos Sámuel volt, aki a tervezett Kossuth-szoborról is tájékoztatta őt. A művész ennek kapcsán jegyezte meg: „...ha pályázat nélkül megbízná őt a bizottság ezen szobor elkészítésével, ő neki volna annyi ambitiója, hogy előrehaladott korában még kisebb összegért is Losoncznak oly szép, eredeti eszményi szobrot állítana elő, mely megfelelne Losoncz históriai múltjának, s a melyre büszke lenne ő maga, mint a t. közönség is". Megítélése szerint a pályázat teljesen felesleges kiadás, egy ismert nevű művész szerény eszközökkel is szép művet tud alkotni, s ő „Losoncz városnak történelmi múltja iránti kegyelete által indíttatva, kész egészen díjtalanul egy szobortervezetet és költségvetést készíteni".

28 Kossuth halála után a város vezetői és hazafias lelkületű szervezetei folyamatosan tartották a kapcsolatot fiaival, különösen Ferenccel, akit a márciusi ünnepségek alkalmával évente táviratban üdvözöltek. így volt ez 1906-ban is, amit a címzett március 16-án keltezett levelében e szavakkal köszönt meg: „Igen tisztelt Polgármester úr! A magyar szabadság és függetlenség hajnalhasadásának évfordulóján, márczius 15-én, nyilvánított üdvözletüket és bizalmukat melegen köszönöm és üdvözletüket viszonzom. Őrizzük meg mindnyájan tántoríthatatlan hitünket abban, hogy a nemzet igazsága győzedelmeskedni fog. Hazafiúi üdvözlettel Kossuth. " Az iránta kinyilvánított tisztelet legkifejezőbb eseménye az volt, hogy a Városi Közgyűlés édesapja után 1906. április 11-én Losonc város díszpolgárává választotta. „.. a Morzsányi budapesti műintézetben kiváló gonddal és finom ízléssel készített, az üveg casett lapján a város, belül a család 27 Szász Gyula (Székesfehérvár, 1850. febr. 18. - Bp., 1904. jún. 24.): szobrász. Apja díszítő szobrász és műasztalos volt. 1865-ben, 15 évesen Bécsbe ment az akadémiára. Növendékkorában készítette Péter és Pál apostolok szobrait a nagy-récsei, Szűz Mária szobrát pedig a tapolcai templom számára. Az akadémián díjat is kapott "Bacchus neveltetése" с szoborcsoportjával. Tanulmányai befejezése után Olaszországban tett tanulmányutat. Ezután Budapestre költözött, ahol haláláig működött. Első munkái Szigligeti Ede és Halmi szobrai volta. Sok más köztéri és épületi alakzat mellett ő készítette Gluck és Mozart szobrát az Operaház homlokzatán, az új országház számára a hét magyar vezér szobrát, valamint a honvéd főparancsnoksági épület homlokzatát díszítő alakokat is. 1883 után mintázást tanított a II. kerületi reáliskolában. Pozsony pályázatára elkészített egy Petőfi-szobrot, valamint a Szabadság- és a Kossuth-szobor pályázatokra is készített mintázatokat, de korai halála megállította munkálatait. Egyházi szobrokon kívül számos portrét (Szigligeti Ede, Halmi), díszítőszobrokat (Opera, Parlament számára) és emlékműveket (Zrínyi: Csáktornyán, Honvédemlék: Gödöllőn) készített. 28 Szkalos Sámuel, Vidéki levél. Losoncz és Vidéke, 1903. augusztus 2. A lap szerkesztősége mindamellett, hogy korainak tartotta az ajánlatot, felkérte az érdeklődőket, hogy mondják el erről a véleményüket (nem volt ilyen). 114