Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Történelem - Puntigán József: Kossuth és Losonc

valamint a 1848/49-es honvédek részvételével tartotta meg ünnepi közgyűlését, melynek szónoka Wagner Sándor

25 polgármester volt. Bulyi János városi tanácsnok javaslatára ekkor hoztak határozatot arról, hogy Kossuth Lajos szobrát a város főterén állítják fel. A megvalósítás érdekében a tanács és a pénzügyi bizottság tagjaiból szoborbizottságot hoztak létre, s úgy határoztak, hogy a város a költségvetéséből e célra évenként 200 koronát biztosít mindaddig, amíg a szoborra szükséges összeg össze nem gyűlik.

26 2. kép. Kossuth utca a 20. század elején. A kép előterében látható terület Kossuth parkká történő kialakítására tett javaslatot egy tugári lakos, (ismeretlen fényképész felvétele; Murár János losonci régiségkereskedő gyűjteményéből) 2s Wagner Sándor (1856-1929) Losonc város 1918 előtti időszakának utolsó polgármestere és díszpolgára. 1878-ban aljegyzőként lépett a város szolgálatába. Czóbel Károly rendőrkapitány tragikus halála után őt nevezték ki utódjának. Létrehozta az önkéntes tűzoltók városi szervezetét, melynek főparancsnoka lett. A Városi Képviselő Testület 1895-ben egyhangúlag választotta Losonc polgármesterré. Tevékenysége alatt szinte teljesen megújította várost. Akkor épült fel pl. a közkórház, a vágóhíd, az elemi népiskola, a jegyzői internátus stb. Kiköveztette és aszfaltoztatta a város utcáit, új arculatot kapott a Kubinyi tér. A losonci artézi kút kifuratása mellett részletes geológiai felmérések után elkészítette a város vízvezeték hálózatának tervezetét, melynek megvalósítását csak a háború akadályozta meg. Ennek átgondoltságát az jellemzi a legjobban, hogy évtizedekkel később ennek a koncepciónak a gyakorlati kivitelezése oldotta meg a város vízellátását. Évente szervezte és előkészítette a március 15-i ünnepségeket, melybe a város valamennyi intézményét igyekezett bevonni. A város történéseit évente kiadott „Polgármesteri jelentésekben" foglalta össze. Az országváltás után menesztették funkciójából, de mindig a város köztiszteletben álló polgára maradt. 26 Városi Közgyűlés, 1902. szeptember 17., 229-231. pontok 113