Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Történelem - Szvircsek Ferenc: Balassák nyomában a Felvidéken
mányul 1230-ban Mogerfalut (Uhorská Ves) és Hybbát. Ezt IV.Béla „tertio Kalendas Oktobris" kelettel 1239-ben kiadott oklevele bizonyítja. Ebben az oklevélben a Hybba nevű birtokot a király Polkutól viszszavette, és csak Mogerfalut hagyta meg birtokában. Oka abban keresendő, hogy IV. Béla folytatta a már ifjú királysága alatt megkezdett birtokvizsgálatokat, és ennek során Hybbát a koronához vonta vissza. Minden bizonnyal döntő érv lehetett a öntésben a környékén található aranyérc. ( ' Alexander Huscava 1930-ban megjelent tanulmányát Liptó betelepítéséről Belitzky János ismertette, és kritikailag elemezte 1934-ben. Megállapítása szerint a területen a szlávok és németek mellett szórvány magyar települések is lehettek. Pl.: két falu névadása nem származhat a magyaroktól, hanem a már itt talált szlávok nevezték el a magyarokról: Mogerfalu (Uhorskou Vsou) és Ilanovo ( 1233) mely nevét Villa Novából, az okiratok a magyar Oyufalu- Ujfalu-jából keletkezettnek írta. Hyby nevét Belitzky egy 1269-i legelőnév alapján szlávnak gondolta, de hozzáteszi, hogy ebben nem egészen biztos. (8) Ebben az időben német soltészfalvak és a belőlük kialakuló városok sora keletkezett a Vág völgyében. Kezdetben királyi birtokon telepedtek le a német vendégek, részben zárt földrajzi egységet alkotva, vagy elszórt településeken, ahol új „rendet" testesítettek meg. A rideg viszonyok között egyfajta kiváltságolt, autonóm lét, communitas volt az, ami biztosította az etnikai megtartó erőt. Ezeknek a városoknak döntő többsége mezőváros jogállású oppidum volt, falusias piachely, és csak egy dologban közösek, hogy a magyar feudális állam nem ismerte el polgárjogukat, hanem földesuraik jobbágyának tekintette őket. Hibe azonban már ebben a században (1265) privilegizált szász bányásztelep, német neve Geib volt. Bél Mátyás tudomása szerint szászok művelték egykor határát, s a szántóföldek elnevezései máig őrzik ezt a múltat számunkra: „Miihewiess, Vorwerk, Riiegel, Lerberg". Pesty Frigyes helységnévtárához készített s 1865. április 29-én kitöltött kérdőívében Ludovit Klein bíró több német eredetű földrajzi nevet is felsorolt, amit Belő Klein-Tesnoskalsky az 1942-ben megjelent település monográfiájában is idézett: Chromstek (Krummer Steg), Gerlachovo (Gertloch), Grab (Graben), Flomberk (Flaumenberg), Rigel (Riegel), Sliempes (Schlimmer Pass), Vachtarová (Wächter), Kundrátovo (Kund Ráth), Zjert (Zier, Zierde), Obersiar (Ober schier) stb. Heckenast Gusztáv azonban kategorikusan megcáfolta a szepesi szászok gepida eredetét, és általában a felvidéki germán-német kontinuitást minden történeti alapot nélkülözőnek tartott/ ) Fügedi Erik a 13. századi városi fejlődés folyamatát bemutató tanulmányában (10) Hibe oppidumról is bőséges példákat bemutatva tett említést. Mint írta, a várossá emelt telepek földesúri szolgáltatásairól a király lemondott, ezért adót fizettek és nem úrbéri szolgáltatást. Hibe esetében 1265. július 21-én rV.Béla Gybe (Hybe) városának és vendégeinek a korponai hospesekéhez hasonló kiváltságokat adott, megállapítva villicus választási, bíráskodási, papválasztási, királyi dézsma mentességi, vadászati, halászati, a liptói ispán megszállásától és bíráskodása alóli mentességi jogukat, a telkenkénti egy arany fizetési kötelességüket és Hibe földjének határait/ n) Hibe esetében a király arról intézkedett, hogy a földbért a bíró vegye el a településen élőktől/ 12) A várossá fejlődés megindulásának ismérve a 12. században a megyei ispán joghatása alóli felmentés volt. Ez a hospesek kiváltságainál magasabb jogállást jelentett. (13) A vadászat és halászat jogáról az oklevelekben csak akkor esik szó, amikor a kérdéses terület a király birtokában marad. A liptói hibeieknek a király megengedte ugyan, hogy a település és a Szepesség határa között szabadon vadásszanak és halásszanak, ám a Vág folyó halászatától eltiltotta őket. Az ok csak valamiféle különleges, ritkán előforduló halfajta (talán pisztráng lehetett) „liberam in silvis et in aquis intra metas eiusdem Hyba contentis versus Scepus venandi et piscandi liberam habeant facultatem exceptis aquis Wag in quibus nullus ex ipsis piscari poterit ullo modo"/ 14) A település határának bejárása a város privilégiumát fejezi be, miután a város területét elhatárolják a környező falvakétól. Hibe esetében a király kimondja, hogy „totam terram Hyba, prout est et adiacet, possideant"/ 15) A király földesúri joga azonban igen lassan szűnt meg. A fejlődés második szakaszában lesz a város határán belül fekvő föld teljes egészében a városlakók tulajdona és csak egyes, bizonyos okból fenntartott haszonvétek maradtak a király tulajdonában, lásd esetünkben Hibe halászatát. 67
