Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szvircsek Ferenc: Balassák nyomában a Felvidéken

Divény vára, 1826 erdőségek voltak a honfoglalás idején még lakatlanok, ám a 12. század táján vélhetően a Vág és Nyitra völgyében megmaradt a korábban itt élő morva-szláv népesség egy összefüggő tömbje. Későn települhetett be - az 1230-tól Liptónak nevezett terület, mely eredetileg szlovák tájnév volt - az észak felé tartó honfoglaló expanzió révén, mely Barsból és Hontból indult ki. A 12-13. században már királyi vadászok, halászok, erdőőrök stb. népesítették be. A hazánkba érkezett német bevándorlók első hulláma nagyrészt földművelőkből állt, akik erdőket irtottak, állatokat tenyésztettek és szántóföldeket alakítottak ki a „szászok útjának" nevezett keskeny sávban. A tatárjárás népveszteségének a pótlására újabb bevándorlási hullám érkezett külföldről, akik az eleve gyér népességű, nagyobbrészt még lakatlan erdős, hegyes szélterületeket töltötték fel. Ezek a telepesek erdőirtással, bányaműveléssel s később ipari tevékenységgel foglalkoztak. A királyi hatalom és a kialakulóban lévő nagybirtok rivalizálása tolta ki a súlypontokat az új földrajzi térségekbe, a szélekbe. A 12. században megszerveződött terület (territórium, predium), királyi birtok központja Zólyom vára lett. Zólyom, Óvár (Pusty Hrad) valószínűleg ószláv faerőd volt, erre épült a kővár. 1223-1339 között kis megszakítással a Balassák - utoljára Donch mester - kezén volt. A nagy-zólyomi ispánság központjának számító királyi várat 1. Károly foglalja el. A vár nagykiterjedésű romjai Zólyom város közelében álló Borsóvá erdőben található, ma PusztavárDivény vára a 20. század elején 65