Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szvircsek Ferenc: Balassák nyomában a Felvidéken

Kékkő vára, 1826 és így a falvakat is észak-déli irányú kisebb hegyláncok választják el egymástól. A magasabb térszíneken az állattenyésztésnek lett nagyobb jelentősége s a havasi legelők, irtványok, rétek és kaszálók a gazdasági élet alapjául szolgáltak.A megye északi hegyvidékét - a Tátra területét - a 16-17. században népesítették be a juhászok. Magda Pál sok és jó legelőről, a juhászat híres termékeiről írt. Fényes Elek munkáiból tudjuk, hogy a területen kevés volt a ló, és azok is erőtlenek és kicsik. A magashegyi pásztorkodás vált a liptói szlovákság meghatározó foglalkozásává a 18. századra, ugyanakkor a népesség megélhetését a gazdag ásványi kincs és feldolgozására szerveződött ipar biztosította.

( ' Liptó vármegye kétség kívül az ország egyik legszebb, legromantikusabb s egyben a legmostohább természeti viszonyokkal rendelkező vármegyéje volt. „Kvarctól csillog a föld, terméketlen, kemény, / Kemény és bosszús, gyérgyümölcsű föld." (Forbáth Imre: Szlovák tájkép) A Garam felső folyásának erdős vidékét Anonymus zólyomi erdőnek írta le, mely az Ipoly forrásvidékétől húzódott fel a Magas-Tátráig, a Vág felső völgyeléséig egy megyényi nagyságú erdőuradalmat alkotva. Országrésznyi Kékkő vára a 20. század elején 64