Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Dr. Suba János: A magyar-csehszlovák határszakasz határköveinek története 1921–1925

A határszakasz határköveinek szállítása A határkövek szállítását a két delegáció műszaki csoportja közösen képzelte el a közös határkő lerakóállomásoktól a határvonalra, hiszen a felmerülő költségeket is közösen viselték. A gyakorlati ki­vitelezésnél azonban a nehézségek egész sora merült fel. Ezért úgy döntöttek, hogy csak azokon a sza­kaszokon alkalmazzák ahol a kőszállítási már elkezdték, ez a VII. és a IX. szakaszok voltak. E két sza­kaszban a kőszállítás végrehajtását, a helyi szállító eszközök kihasználásával a lehető leggyorsabban és legolcsóbban a műszaki csoportvezetőkre bízták. 1922. július 31-én a megegyeztek abban, hogy a két állam a saját költségén fuvaroztatja ki a ré­szükre ráeső határköveket. Minden kőtípusnál a páros számú köveket a csehszlovák fél, a páratlan szá­múakat a magyar fél szállítja ki a határvonalra. A delegációknak úgy kellett megválasztani a kőlerakó állomásokat, hogy a kövek szállítása a határvonalra a lehető legkevesebb nehézséggel és költséggel jár­jon. Körrendeletben szabályozták a szakaszmérnökök ilyen irányú feladatait. A szakaszmérnököknek a saját hatáskörükben - az állam érdekeit figyelembe véve - kellett napszámosokat és fuvarozókat fel­fogadniuk, hogy a kövek szállítása gyorsan, simán, és az adott körülmények között a legelőnyösebb fel­tételek mellett történjen. A kövek szállítását, mozgatását a magyar állam által viselendő dologi kiadásoknál kellett elszá­molni a mérnökök útiszámláiban. A határkövek felállításának és beállításának költségeit azt továbbra is közös kiadásként könyvelték el. A szakaszmérnökök feladatává tették, hogy időben érdeklődjenek a szállításoknál előrelátható költségekről és azt jóváhagyás végett terjesszék fel. A határkövek rakodóvégpontjai a határmenti vasútállomások voltak, mind a magyar, mind a cseh­szlovák oldalon, így a határkövek szállítását csak a határvonal többszöri átlépésével tudták megoldani. Ezért Pénzügyminisztériumtól a HMK vámmentességet kért a szállítandó határkövekre Magyarország­ból Csehszlovákiába, és fordítva, ugyanezt kérte a csehszlovák delegáció a saját kormányától is. A vas­út volt a leggyorsabb és a legolcsóbb szállítási eszköz. (21) 1922. július 19-től -1923. június 7-ig. 110 ma­gyar és csehszlovák vasútállomásra (természetesen némelyikre többször) 4003 db. különböző határkö­vet, 148 db. háromszögelési követ és 4205 db. keramitlapot szállítottak ki. (22) A határszakasz határköveinek elhelyezése Az elhelyezés valójában a határkövek beásását, bemérését, térképen való rögzítését jelenti, jelen dolgozatunkban, most csak a határkövek elhelyezésének elvi elrendezését mutatjuk be. A határkövek általában a határvonalon állnak. Eltérő esetekben a részletes határleírás „Megjegy­zések „rovatába került bele. Azoknál a határrészleteknél például: közös utak, patakok stb. amelyeknél ezek középvonala képezi a határvonalat, a határkövek a határrészlet két oldalán váltogatva van elhe­lyezve. Ezeken a határköveken a számozáson kívül az illető állam felé eső oldalon csak az azon állam kezdőbetűi vannak feltüntetve amelynek területén állnak. A határrészletek kezdete és vége, valamint hi­dak átjárók, kompok stb., ikerhatárkövekkel vannak megjelölve. A határkövek magassága az adriai tenger szintjére vonatkoznak, a köveknél a kő tetejére, minden más pontnál a föld felszínére vonatkoznak. A határt képező vízfolyások mentén a határköveken kívül a határ felmérése céljából még háromszögelési pontokat is elhelyeztek kisebb vízfolyásoknál az egyik oldalon, nagyobb vízfolyásoknál mindkét parton. A háromszögelés alkalmával elhelyezet új háromszögelési pontok P., és T jelzésű kövekkel lettek állandósítva. Anyaguk gránit volt. 43

Next

/
Thumbnails
Contents