Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében

bekapcsolt betűkből való monogram beleolvad a sarok mintázásába. Sajátos és minden egyes darabon következetesen alkalmazott kompozíciójukkal ismét a német falvak tűnnek ki. A gyolcskendők fő sarkán az oldalak mentén hullámindás csík fut, az általuk bezárt szögben csokorminta, a kettő közötti sávba varrták a derékszögben megtört teljes nevet. Az egyéb gyári kelméből varrott vagy készen vásárolt kendőikre monogram került a sarokba: egyik betűje az egyik, Fejkendő sarka. Dejtár, 1917. (PM: 198-1948) másik a másik oldal nézetében, s Zólyomi József felvétele elhelyezésüknél a kendő eredeti, geometrikus mintázatához igazodtak. Hasonló elv szerint elhelyezve, egy 1870 körüli, nyomott mintás karton vállkendőn még teljes nevet olvashatunk. Ezeken a színes mintás anyagokon szintén eltérő színű fonalat használtak, ami kiemeli a feliratot. Legnehezebb rendszerezni a nagy formai változatosságot mutató kiskendőket. A közelmúltban sikerült számba vennem az 1932-es születésű galgagutai Hévíz Zsuzsanna tulajdonában évek során öszszegyűlt, úgymond, készletet. A közel ötven darab kiskendő java részét - néhány öröklött példányt nem számítva - ő varrta, magának, testvérbátyjának, későbbi férjének. A formai változatosság így egy háztartáson belül is szembeszökő. S bár kétségtelen, hogy a szóban forgó asszony jó varró hírében áll, valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha a példából általánosítunk. A viszonylag gyorsan elkészíthető hímzéseken mások is szívesen próbálgathatták a különböző megoldásokat. Amit a kiskendők feliratozásáról általános jellemzőként mégis megállapíthatunk az, hogy a betűk, évszámok, szövegek elhelyezése mindig sarkosan történt, noha a virágornamentika elhelyezése utóbb változhatott a kendőkön. Vagyis lehet a sarkokban csokorminta, amihez társították a feliratokat, vagy a koszorús cifra adta kereten belül a szögletekbe varrták azokat: egy sarokba egyféle jelentésű felirat került. A felirat sarkos elhelyezése egyértelműen összefügg azzal, hogy vidékünkön a kiskendőket sajátos módon összehajtva viselték bármelyik rendeltetés esetén is: mellényzsebbe tűzve, imakönyv mellé vagy csak magában kézbe fogva - úgy, hogy minden sarka látszott. Végezetül már csak felsorolom azon tárgytípusokat, amelyekből a Palóc Múzeum gyűjteményében előfordul ugyan feliratos darab, de olyan kis számban, hogy általánosítható következtetések avagy lokális eltérések megfogalmazására nincs mód, még ha a terepkutatások szórvány adatait is igyekszünk bekapcsolni. Tehát: búcsústarisznya és a németek ugyancsak házivászonból készült búcsús hátizsákja, iskolás tarisznya, iskolai mintakendő, hímzéstanulás gyakorlódarabja (német), kenyértakaró.

(47) Célirányos gyűjtés minden bizonnyal eredményes lehet a paraszti készítésű (készíttetésű?) katolikus egyházi textíliák vonatkozásában. Erre hívja fel a figyelmet két olyan oltárterítő, amely a közelmúlt vallásnéprajzi kutatásai kapcsán került be a gyűjteménybe. Rajtuk a vidék szőtteskultúrájába szervesen illeszkedő mustra fölött helyezték el a feliratot. A terényi 1890-es születésű Csordás Erzsébet főoltárra szánt térítőjének (PM:89.14.1.) - gyűjtéskor már portörlőként használt - töredék darabján megkezdett szöveg: „ÜDVÖZLÉGY". A karancslapujtői sekrestyében talált terítő (PM:91.15.1.) felirata: „MÁRIA. BETEGEK. GYÓGYÍTÓJA. KÖNYÖRÖGJ. ÉRETTÜNK. AMEN." A gyűjtő Limbacher Gábornak sikerült azt is földerítenie, hogy az utóbbi tárgy készítője az 1920-as években

(48) az ismert „szentember" Boroznaki Pál nőtestvére volt, s a textília eredetileg a karancshegyi kegyhely oltárát díszítette. - Sajnos többet már aligha tudhatunk meg a diósjenői eklézsián a második világháborúig öszszegyűlt, nagyszámú úrasztali térítőkről, kendőkről, mint amit Grynaeusné Papp Emíliának köszönhe177