Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében

adatolható, hogy a vászonszakácskák aljának hímzett sávjába vagy az fölé kivarrták a névbetűket, utóbb becézett női keresztnevet, esetleg évszámot, ez azonban nem volt általános. Őrhalom-HugyagIpolyvarbó női viseletének karakteres darabját jelentő - más összefüggésben már érintett - szőttes szakácskák divatja az 1930-40-es években tetőzött. E kötények egyre nagyobb felületét beborító, zsúfolt szőttes díszítményébe szervesen illeszkedik a teljes nevet, utóbb évszámot is tartalmazó, levegősebb betűsor. Az 1950-es években még elszórtan feltűnő vászonyszakácskák hímzett változatain a biztos kompozíciót már nélkülöző, zsúfolt mintázatba belemosódik a becézett keresztnév felirata. A dél-nógrádi dombvidék szlovák falvai közül Galgagutáról maradtak fenn időben meglehetős szóródást mutatva olyan, gyári anyagú, keskeny kötények, amelyeknek két felső sarka csokormintájába épült be a monogram vagy kiírt teljes név. E kötények megkötő szalagját beljebb varrták fel, így a szabadon maradó, viselője csípőjén kifekvő köténysarok cifrája jól érvényesült. A megye keleti sávjába eső falvakban is volt rá példa, hogy a női vászonkötény alján futó mustrához igazítva kivarrtak nevet, névbetűt, széles körű divatról azonban itt sem beszélhetünk. A női mellények feliratozására mindössze a dél-nógrádi falvakból ismerünk néhány példát. Ahány darab, annyi féle a névbetük, a teljes név elhelyezése. Feltehetőleg esetleges változatok ezek, s a háttérben a díszítés fokozásának szándéka állt. Valamennyi 1930 után készült, közvasárnapi ünneplő öltözethez, amelyben vállkendőt már nem viseltek, tehát jól látható volt e ruhadarab tarka hímzése, amelyhez a feliratot igazítani igyekeztek. A váll- és fejkendők közös tárgyalása mellett szól, hogy rajtuk a felirat mintába történt komponálása megegyezik. Noha az ilyen fehérhímzéses gyolcs kendőket korábban megyeszerte viselték, a 20. századra használatuk erősen visszaszorult, tárgyi emlékek inkább csak a szélesebben vett Ipoly-völgy falvaiból maradtak fenn, közülük a legkésőbbre keltezhetők is 1920 előtt készültek. Ezekből kisebb táji vagy időbeli eltérések nemigen rajzolódnak ki. A kendők, viseléskor hátul lecsüngő, legdíszesebb sarkán látható felirat elhelyezése három sémát mutat. Ha a sarok cifráját egy, nagyobb méretű virágcsokor adja, annak két oldalán vagy alatta középen vannak a névbetűk és esetleg évszám. Másik változat szerint a kendősarok díszítését egymás mellé, fölé helyezett önálló mintaegységek adják ki. Ezek egyik, a hímzés középtengelyébe eső darabja tartalmazza a monogramot, leggyakrabban úgy, hogy két leveles ág szív alakot formázva fogja azt körül. Hasonló díszítménykomponálás mellett - talán a későbbi darabok megoldása ez - a névbetűk, bár szimmetrikus elrendezésben, de külön-külön, alig kivehetően vannak a minták közé hímezve. Az utóbbi változatra tudunk példákat a távolabbi Buják községből is. Lényegében ide kapcsolhatók a Balassagyarmat környéki szlovák asszonyok gyolcs fejkendői, amelyeket már nem fehérrel, de mindig egy színben tartva hímeztek ki. Rajtuk a polgári előképre utaló, egySzakácska. Őrhalom, 1932. (PM:72.13.1.) Kovács Tamás felvétele 176