Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében

ség. A felirat kerülhetett a mellpántra vagy közvetlenül alá, esetlegesen fölé vagy a díszített ingmell két oldalára lent.

(45) A névbetűk, névelemek közé szívesen illesztettek elválasztásként egy-egy, a betűkkel azonos méretű motívumot. Ezek a feliratok általában mindig hangsúlyt kapnak: a zömében fehéren fehérrel kivarrott ingelej mellett a betűket, évszámokat mindig színes, javarészt piros pamuttal varrták ki. Kivételt a dél-nógrádi szlovákok késői darabjai jelentenek, amelyeken a tarka, egyre zsúfoltabb szabadrajzú hímzésekbe beleolvadnak a túldíszített betűk.

(46) A vászongatyákon a páros vagy csak magányos névbetűk használata mellett párhuzamosan jelen vannak az 1940-es évekig a ruhajegyek is. Mindkét jel közvetlenül a kötözködés alá került középre, illetve baloldalra. A kisméretű, igénytelen, gyakran elnagyolt betűk egyértelműen a felirat megkülönböztető és nem dekoratív szerepét mutatják. A nők vászon pendelyeinek feliratozása minden részletében megegyezik a gatyákról elmondottakról. Névbetűs női ing, a férfiingekhez hasonlóan, nagyobb számban van képviselve gyűjteményünkben. A mellévarrott ujjú darabok közül egyetlen feliratos sincs. A bevarrott ujjúak korai készítésű csoportjából csak néhány szlovák nemzetiségű faluból való darabnál található a mellpánton monogram. A többi - megyénk különböző részein készült -, ugyancsak kisszámú példányon a gomblyukpánt két oldalára, ritkábban magára a gomblyukpántra varrták ki a névbetűket. Az utóbbi változat közül Diósjenőről vannak olyan ingvállak, amelyeken a betű mellett ugyanitt textiljegyek is láthatók. Az első világháborút követően szaporodnak - valószínűleg a férfiingek mintájára készített - feliratos darabok; ezeken a. felirat helye már mindig a mellpánt. Csak elvétve található teljes név, évszámmal jelzett darabunk mindössze egy van, 1930-ból. A német falvak gyakorlata e vonatkozásban is változatlan az emlékezet által átfogható időszakban: a gyolcs ingek egyszerű hasítékjának végződése alá varrták be a névbetűket; a kisleányok hasonló ingeire ugyanúgy. Helyi változatnak látszik a Balassagyarmat közeli szlovák falvakban, hogy a bő ujjú vászoningek széles kézelőjének hímzésmintájába épült be a monogram - amit egyébként bevarrhattak egyazon darabon a mellpántra is. Később, a szűk ujjú forma elterjedtévei az ingujj hímzéséhez szintén csatlakozhatott a monogram; ez a délebbi, már korán elmagyarosodott cserháti falvakból is adatolható. A gyűjteményi anyag tanúsága szerint a férfi kötényeket ritkán látták el felirattal, illetve esetenként a tárgyak adatolása sem könnyíti meg utólag a tájékozódást arra nézve, hogy férfi vagy nő számára készült az adott viseletdarab. Hozzájárul ehhez, hogy a Rimóc környéki kistájon a családon belül felváltva viselték ugyanazokat a cifra szakácskákat mindkét nemhez tartozók. Szempontunkból ez most egyébként nem érdekes, mert a felirat ugyanúgy és ugyanott jelenik meg a kötényeken, csak táji különbségek regisztrálhatók. Három viseletcsoport említendő. Legkorábbról Rimócon és környékén Vőlegénying eleje. Diósjenő, 1978. (PM:67.4.16.) Kovács Tamás felvétele 175