Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében

őrhalmi darab, amelyen a fordított Ssel végződő „TÓTMARIS" felirat betűsora szervesen beépül a piros-kék, keresztszemmel kivarrt mustrába (DIV:53.1.1070.). 1909-ben került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe egy gazdagon díszített menyasszonyi lepedő Nagylócról (NM:76908.). A két vég széles szőttes mintacsíkját a tárgy hosszanti oldalai mentén lazán sorakozó, keresztöltéssel varrott motívumok kötik össze. Ezek középső darabja koszorúba foglalt monogram, a textília két oldalán más-más betűtípussal megjelenítve. Ugyanebben a község- Menyasszonyi lepedő részlete. Nagylóc, 1910 körül. (PM:71.43.6.) ben Strenko Teréz 1910 körül varrott Kovács Tamás felvétele menyasszonyi lepedőjén a piros-kék, szabadrajzú mustrába szinte alig észrevehetően olvad be monogramja (PM:71.43.6.). A szomszédos Nógrádsipekről származó, végeiben hasonló díszítésű darabnál viszont éppen a név és az 1933-as évszám kiemelése volt a varró szándéka: a vetett ágyról lecsüngő lepedő elejének közepébe hímezte keresztöltésekkel (PM:69.1.L). Ilyen megjelenítésű egy 1930-as, Szügyből való gyolcslepedő név és évszám felirata (PM:59/2001). Zólyomi József Kazár környékéről említi, hogy halotti lepedő egyik keskeny végének cifráját felirattal is gazdagíthatták. Mátraszeléről közli egy - 1933-ban készült - darab rajzát, amelyen az egyes vászonszélek szerint tagolva olvasható „DICSÉRTESÉK - A JÉZUS KRISZTUS".

(40) Grynaeusné Papp Emília 20. század közepi gyűjtéseiből tudjuk, hogy Diósjenőn a gyolcsból készült fehérhímzéses halotti lepedőkre nevet és a készítés évét volt szokás kivarrni. Az akkor már ritkaság számba menő darabok egyikét rajzban is megörökítette: ezt egy híres helyi hímzőasszony Hornos Zsuzsanna varrta saját magának 1904-ben, 38 évesen - egyébként 85 éves korában halt meg. Az ugyancsak szabadrajzú fehérhímzéssel varrott ágyterítők sarokmintájába szerkesztették bele a varrók a készítés évszámát e községben/

41} Hasonlóképpen sarkain is kivarrott az a gyolcs lepedő, amely egy környékbeli pusztáról származó, pataki menyecske kelengyéjébe készült az 1880-as években. Ezen azonban az ágy középre eső, nagy, folthatású díszítmény centrális mintaeleme az ugyancsak fehérrel hímzett a monogram. Hasonlóan a lepedőkhöz, az abroszoknak is lehet a sarkukba varrva a névjel. Ez főleg a szerény díszítésű, utóbb már köznapi használatra szánt asztalterítők, illetve a javarészt díszítetlen batyuzó-vagy sütőabroszok jellemzője. Egyébként ugyanitt helyezték el a ruhajegyet is az ilyen rendeltetésű textíliákon. A ház ünnepi öltözetéhez tartozó abroszokon viszont, a keskenyebb oldalak mentén futó mustra alatt, ritkábban fölött jelennek meg a névbetűk, esetleg teljes név középre rendezve úgy, hogy a két vászonszél összevarrása, ha van: kötése adja a szóközt illetve betűk közét. Ismertek csak egyik oldalon jegyzett darabok, ilyenkor a textíliát úgy terítették föl, hogy az asztal szabadon álló rövidebb oldalára essék a felirata. A Mátraalja falvaiban a nevet vagy további feliratot már az 1910-es években is inkább a hosszanti oldalak mentén helyezték el, ezzel az abrosz minden oldalára díszítés került. A megye más vidékein hasonló törekvés később jelentkezett. A cserháti falvakban az 1930-as évektől feltűnő, hoszszabb vallásos feliratok elhelyezésekor fordulnak ehhez a megoldáshoz. Ez egyébként belesimul az abrosz díszítésének általános változási folyamatába, amelynek eredménye a koszorús, azaz minden oldalon körbefutó cifrázás lett. A következő lépés, amikor a textília kör vagy négyszög alakú közepet kap, vidékünkön is regisztrálható a 20. század közepétől, itt azonban az így létrejött felületet nem volt szokás felirat elhelyezésére felhasználni, amint az a Heves és Borsod megyék érintkezési sávjában készült 173