Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - K. Csilléry Klára: Felirat a népművészetben

tyárokat megjelenítő, ugyanitt őrzött példányokon sem, mint például egy 1894-es datálásún.

(50) Ezek a képek az azok ismeretében felnőtt közösség számára nyilván felirat nélkül is azonosíthatóak voltak. Szinte természetesnek tűnik az elmondottak után, hogy korábban sok tárgyról, különösen a faragásokról, így a főként pásztorok készítette, jelenetes példányokról is többnyire hiányoznak az értelmező feliratok. Hihetőleg a városi eredetű, feliratos tárgyak, a falusiak közt terjedő ponyvanyomtatványok, az újságok címlapjai és képaláírásai keltettek azután kedvet a szabályos képfeliratokhoz. Az elsőként említett, városi feliratos tárgyak kapcsán utalni kell az emléktárgyaknak a biedermeier kor idején elhatalmaskott divatjára, mely tárgyakról többnyire nem hiányzott az „Emlék", „Emlékül" vagy hasonló felirat, elég legyen itt csupán a fürdőhelyeken terjesztett ún. kúrapoharakra hivatkozni/

51} Aligha tekinthető tehát véletlennek, hogy a falusi szerelmi ajándékokon éppen az 1830-as években tűnnek fel azok ajándék voltára utaló első feliratok,

(52) majd a század második felében a különféle tárgyi ajándékokon az 4. kép: Ruhásszekrény ajtófestésének részlete, „Emlék", „Emlékül", „Emléknek" megjelölés/

5 J „Angyal Bandi" felirattal. Harta, Bács-Kiskun m., A nyomtatványok hatását mutató feliratok különfé1839. Magángyűjtemény le köznépi műfajokban is megfigyelhetők. A makói Kiss Antal által 1883-ban készített butellán a munkaeszközök két csoportja mellett áll ily módon azok megnevezése: „Kubikos Szer Számok" és „Föld mivelő Eszközök".

(54) A nyomtatott termékek példái teremtethettek kedvet a Dunántúlon, hogy a megjelenítetteket megnevezzék a faragók. Baranyai Szüts András 1878-ban alkotott, kocsmába betérő betyárbandát bemutató borotvatartóján már szép, szabatos írással ott áll a betyárok mindegyikének neve: „Juhász András, Druzsin Ferkó, Braskó Jóska, Somogyi Jóska".

(55) Egyedi képkompozíció, egyedi felirat, magam legalábbis nem ismerem mását. Ki olvashatta, nem tudni. Majd az 1880-as években szokásba jött a címadás az ábrázoltak alatt. Ott olvasható például az 1838-ban született Balázs Vendel munkáin, így a többféle változatban megfogalmazott drámai jeleneten: „SAVANYÓ ELFOGÁSA" (1886)

(56) vagy a halálra táncoltatott leány megjelenítésén: „SÁGI MARISKA".

(57) E idő tájt már jelentkeztek a faragó pásztoroknál az úri megrendelők. Bagol András juhász, akinek datált művei a 19-20. század fordulójáról, az 1891-1903 közti évekből ismertek, már alighanem ezeknek, köztük az őt foglalkoztató arisztokrata családok tagjainak a tájékozatlanságát óhajtotta eloszlatni,

(58) amikor ilyenfélét írt fel egy általa faragott botra: „ITT A SUBRI ÉS MILFAIA HAZA HÍRES RABLÓI A BAKONYI ERDŐN".

(59) Bagol András feliratai már szinte bőbeszédűek, bár előfordulnak nála egészen rövidek is, köztük „felesleges információt" hordozók: „SZÉK", „VISLA".

(60) Másrészt akad értelmezése, amely a kutatás számára is hasznos adalékot szolgáltat, így a tipikus legény-leány pár ábrázolása mellé bekarcolt szöveg: „E SZÉP KONTESZ FÖLTARTJA A VIRÁGOT, AZ A JELE, HOGY SZERETI A BÁRÓT".

(61) A hosszabb feliratok terjedéséről szólva, ismét nem feledkezhetünk meg - akárcsak a 19. század második fele magyarországi népművészetének más, jellemzően új jegyeinél

(62) - a kortárs iparművészettől érkező ösztönzésről sem. Úri és polgári házaknál ugyanis ekkor váltak divatossá a feliratos tárgyak, megszívlelve az iparművészet jeles szaktekintélye, Jakob Falke, a bécsi Iparművészeti Múzeum első igazgatója által írottakat. Ő ugyanis 1871-ben, a lakás művészetéről közreadott, nagy hatású könyvében, 144