Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - K. Csilléry Klára: Felirat a népművészetben

5. kép: Dísztörülköző, „TALPRA MAGYAR" felirattal és N M tulajdonosi monogrammal. Dunapataj, Bács-Kiskun m., 19. sz. vége. Dunapataj, Pataji Múzeum a historizmus követte ideálnak megfelelően, példaként idézte olvasói számára a középkor és a 16. század gyakorlatát majd pedig ezt rendre megismételte a kötetének további kiadásaiban is -, azt, hogy azokban az időkben a hímzésmintákat feliratszalagokkal volt szokás kísérni.

(63) Ezek után, mint azt egy 1884-beli német képeslap illusztrációja mutatja, még a hálószoba bútoraira, ágyra, szekrényekre is kerülhetett felirat,

(64) mindazonáltal, mint tudjuk, leginkább a kézimunkákon jött ez a 19. század ezekben az éveiben divatba. Eva Stille volt az, aki rámutatott arra, hogy az alig néhány évtized alatt már igen széles körben elterjedő köznépi, hímzett és feliratos konyhai falvédők kialakulása azoknak a művelt hölgyeknek a kézimunkái nyomán következett be, akik viszont feliratos hímzéseikkel a korabeli esztétikai szakirodalom ajánlásaihoz igazodtak.

(65) Jól mutatja ennek az egyhamar szétáramló divatnak egy korai állomását egy 1875-80 körül, gyermekjátéknak készült áruházmodell, a müncheni Bayerisches Nationalmuseum gyűjteményében, ahol már a kirakatban ott láthatók a feliratos hímzések is. 6) A feliratos kézimunkák divatja, tudjuk, gyorsan eljutott hazánkba is.

(67) A szélesebb körű terjedés korai példájaként egy dísztörüközőt mutatok be a Bács-Kiskun megyei Dunapatajról (5. kép). Ennek a jellemzői, így az, hogy járulékos kép nélkül, egyedül a fehér alapon pirossal és mára kifakult zölddel hímzett, keresztszemes „Talpra magyar!" felirat díszíti, valószínűsítik a készítésének az egykori tulajdonosok meghatározta időpontját,

(68) azt, hogy még a 19. század végén készült, minden bizonnyal ugyanattól a hazafias lelkesedéstől indítva, amelynek a hatására Dunapataj on már a halálának évében, 1894-ben felállították Kossuth Lajos szobrát.

(69) A Nemzeti dalnak a dunapataji kendőn megjelenő idézéséhez emlékeztetek Bagol Andrásnak nagyjából ebben az időben, 1893-ban cifrázott fokosára, amelynek a felirata: „Talpra magyar hí a haza, 1849".

(70) Nem tettem még említést az eddigiekben a köznépi tárgyak feliratának díszítő szerepéről. Pedig, ami a mesterembereket illeti, az általuk készített tárgyakon rendszerint még a kisebb feliratokat is, így 6. kép: Karosszék támlája, „PAP GÁBOR 1880" felirattal. Hódmezővásárhely. Magángyűjtemény 145