Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - K. Csilléry Klára: Felirat a népművészetben

hökkentő, hogy a mezőcsáti Rajczy Mihály egy 1843ban alkotott remek tálján szükségesnek látta odaírni a tál öblét uraló madár lába alatti kis talapzatra: „Madár ez".

(45) Az ilyenféle „értelmezések" kései, talán már tréfálkozó kicsengései lehetnek egy korábbi, végső soron a könyvillusztrációkra visszamenő gyakorlatnak. Ennek tulajdonítható az a 17-18. századi református templomok mennyezetkazettáiról ismert eljárás, hogy nem csupán a nehezebben felismerhető figurákat nevezik meg, mint például a Kolozs megyei Tancs (ma: Tonciu) református temploma Parajdi Illyés János által 1676ban festett mennyezetén Bacchust (BAKUS)és Nagy Sándort (SÁNDOR), de az ANGYALT is,

(46) sőt másutt akár a napot és a holdat is, mint a csengersimai (Szabolcs-Szatmár m.) református templom 1761-ben készült mennyezetén/ ' A komáromi „mázos míves fazekasok" 1840-ben készült céhkancsójának is nyilván az ünnepélyességét kívánta fokozni az azt alkotó mester, Lándor István azzal, hogy noha a céh tisztségviselőit megörökítő szöveget magyarul írta, az oroszlán és az egyszarvú fölé latinul tette - ha hibásan is - az azokat megnevező feliratot: „Leon" és „Unicornis".

(48) A mesterek termékeit megvásárolók a rövid feliratokat bizonyára mind leolvasgatták, de a kevésbé kézreeső daraboknál, így a falra függesztett képeknél a képértelmező aláírásoknak alighanem kevesebb fontosságot tulajdoníthattak. Legalábbis az általam Mezőkövesden és Hartán e tárgyban megkérdezett idősebb adatközlők megítélése szerint a képeken az aláírás felesleges, hiszen úgyis ismert szentek vagy történeti személyiségek, események, illetve kedvelt világi témák ábrázolásait volt szokásban, falratevés céljából megvásárolni. Ha a beszerezhető üvegképek, nyomatok felirata német vagy más, a tulajdonos számára nem ismert nyelvű volt, azt tudomásul vették, anélkül, hogy lényegesnek tartották volna törekedni annak lefordíttatására. Egyébként azt tapasztaltam, hogy az adatközlőim által érthető, de hosszabb képszöveget is csak felületesen ismerték. A magasan függő kép nem is lett volna alkalmas tüzetes olvasgatásra, az ilyen felirat tartalmát a gyermekekkel is élőszóban volt szokás közölni. Példaként említem, hogy a dél-alföldi német községben, Hartán sem tudott tájékoztatni az életkorokat bemutató olajnyomat idős tulajdonosa a kép sok és apróbetűs aláírásáról, holott ez a 19. század második feléből való, magyar feliratos nyomat már a gyermekkorában is a szülői ház falát díszítette, és ő is jól tudott magyarul. Figyelemre méltó az elmondottakhoz a felső-ausztriai, linzi példa nyomán magyarországi német műhelyekben a 19. század elején meghonosodott, lovas figurával díszített, menyasszonyi ruhásszekrényeknek az alakulástörténetéből vett példa. A legkorábbi hazai, valószínűleg Esztergomban készült, magyar gárdistát megjelenítő, ilyen darabon még ott a német felirat: „Ungarische Garde".

(49) Az ilyen lovas figurás szekrények hatására Hartán előállított legkorábbról ismert, 1839-ből datált példányon a magyar felirat szerint „Magyar Huszár" és a kor leghíresebb betyárja, „Angyal Bandi" (4. kép) látható. Ebben a faluban a lovas figurás szekrények a módos parasztcsaládoknál még évtizedekig kedveltek maradtak, ám aláírás a későbbiekről már nem ismert, sem a huszárok, sem a betyárfigurák alól. A Néprajzi Múzeum 1848-beli hartai szekrényén sincs már ilyen, éppígy a századvégi, immár pisztolyos be3. kép: Butella „virág" felirattal, virágváza alatt. Hódmezővásárhely, 1885. Budapest, Néprajzi Múzeum 143