Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Zólyomi József: Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről

Napok 1 Molnárok | Napok | Molnárok száma 12 1 60 9 18 4 80 2 20 1 100 5 30 4 150 2 40 8 200 1 50 10 250 2 A molnárok nagyobb része 50, 60 és 40 napig dolgozott ingyen a malom tulajdonosának. Tizenhat molnárnál nem határozták meg a napok számát, ők „szabadhajtás" szerint dolgoztak. A szelestyéni és a szécsénykovácsi molnárnak kötelezővé tették, hogy „...az uraság számára meg kívántató molnár munkák kiszolgálására köteles leszen állandóan egy alkalmatos molnár legényt tartani, ki minden munkát pontosan végbe vinni képes, saját élelmezésével tartani." (1 ' Az 1848-as törvények a molnárok ingyen végzett munka kötelezettségét is eltörölték, de - mint ez a forrásokból kitűnik - rövidesen újra visszaállították. Erre következtethetünk Molnár Mátyás megyei molnárcéh céhmesteréneknek, 1850-ben, a kormány bizottságának küldött leveléből. „Midőn a Köz Terhek Közviselésének elve Ország Gyűlésileg kimondatott - mi szegény molnárok, kik addig minden igazság és méltányosság ellenére, nem csak hogy a közadót viseltük úgy mint akárki más, hanem azon felül még minden a megyében meg kívántatott ácsmunkákat is ingyen megtenni köteleztettünk - mondom ekkor mi is némiképpen reménykedni kezdettünk. De borzasztó is valóban! A csizmadia, szabó, kürtőseprő, kőműves, bár mi más mester Ember, csak úgy viszi a Köz terheket mint mi, vagy akár ki más - de ha a T. Vgye csizmadia, szabó, kőműves vagy bár mi néven nevezendő Mester Embernek művére reá szorul, annak művét s munkáját fizeti, mint akár ki más. Egyedül mi szegény molnárok voltunk azon abnormis helyzetben, melly szerint a Közadót ugyan fizettük, mint akár ki más, de a Vgyének ácsmunkára szüksége lett, azt mi ingyen s minden fizetés nélkül megtenni köteleztettünk. Említett Köz Teher viselése Szent elvének ki mondásával folyamodtunk azonnal a Magyar Kormányhoz és szerencsések is voltunk annyiban, hogy a minket leginkább nyomasztó ingyen munkából felszabadítattunk - azomban Ö. Cs. K. Felsége Kormányának helyretételével, vissza jött régi abnormis helyzetünk is, s így újonnan adót fizetünk mint akár ki más s a megyei ácsmunkát ujjra ismét ingyen meg tenni kéntelenítünk, s így mi szegény molnárok újra kétszeresen adózunk."

(19) d. Szalonna, hízott állatok beszolgáltatása Már a 17. századi malombérleti szerződésekben is találkozhatunk azzal a gyakorlattal, hogy a malom tulajdonosa hízott állatokat kért bérlőjétől. Balassa Bálint, 1664-ben, az újonnan épített malom bérlőjével kötött szerződésben kikötötte, hogy a molnár „minden esztendőben egy ártányt fog hizlalni és azt az uraságnak átadni". Ugyanebben az évben Balassa Imrének, a litkei kétkerekű ipolyi malom éves jövedelemének felsorolásban a molnár által meghizlalt két darab ártány vagy négy tallér befizetése is szerepel/ ' A 19. század közepe táján készült malombérleti szerződések is - egyre ritkábban - tartalmazzák azt a kitételt, mely szerint a molnárok hízott állatokat voltak kötelesek adni a malmok tulajdonosainak. Ráday László földbirtokos szécsényhalászi molnárja, 1855-ben, négy mázsa szalonnát adott az uraságnak/

2

^ A tamási malom bérlője 20 darab „anya nagyságú" hízott kacsát hizlalt évenként Markus József földbirtokosnak az 1859-ben megkötött szerződés alapján.

(22) Heréd község közbirtokosainak akik az uradalomtól béreltek két vízi- és egy szárazmalmot -, a bérlőjogot nyert molnárral kötött szerződésében olvasható: „A molnár tartozik a Canonica Visitátio értelmében a Nagytisztelendő Plébános úrnak kétmázsás, a Kántor tanítónak egymázsás sertést évente kiadni."

(23) Prónay Pálnak a LosoncApátfalva határában fekvő malmának bérlőjével kötött szerződése az alábbiakat tartalmazza: „Tartozik a bérlő az Uraság által hízóba gondviselése alá kiadandó két ártányt öt mázsára évenként hizlalni, az 119