Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Békepártiak önmagukról

ta a „gyanús" képviselőket, s a várost a szó szoros értelmében elzárta a külvilágtól. Ráadásul 1849 elején sokan nem hónapokban, csupán napokban számolták a Debrecenben eltöltendő időt. Valójában ekkor két dolog mozgatta a képviselőket: egy részük bízott a békeküldöttség sikerében és a mielőbbi békekötésben, s ezért nem is fogtak komolyabb szervezkedésbe. Másik részük - az elemző szerint - viszont az osztrák előnyomulástól és a teljes vereségtől tartott. Nagyon kevesen bíztak azonban a győzelem kivívásának lehetőségében. Kemény Zsigmond szerint konkrét cselekvésre nem is határozták el magukat, ezért rendszertelenül megtartott összejöveteleiken is többnyire csak pipázgattak, beszélgettek. Kemény szerint ezeken az estélyeken ki nem mondott cél volt Madarászt minden oldalról megtámadni, lehetőleg úgy, hogy Kossuth neve kimaradjon a játékból. Továbbá ekkor fejtették ki a parlamentben éppen aktuális témákról, javaslatokról véleményüket. Különben pedig folyt a kártyázás és a mulatozás. Ilyen keretek közt fejlődött, erősödött a párt, kapcsolatot teremtve „többi társaságokkal, melyek részint clubbá voltak keresztelve, részint csak mint együtt mulató cotteriák valának ismeretesek. Mindenüvé sikerült embereinket bevinni, s pártunknak több vagy kevesebb proselytákat szerezni".

(35) Az említett összejöveteleknek köszönhetően „Kazinczy és Kovács rövid idő alatt tekintélyes minoritás élén állottak, melynek nyilatkozatai előbb visszatetszéssel, később figyelemmel, végre a képviselőház rokonszenvének jelei közt fogadtattak... A Kazinczy párt terveiben nem volt annyi határozottság, mint a programmal bíró és régi pártoknál szokott lenni... e párt működéseiben a mozgatóerőt vizsgáljuk, az inkább egy shibolet, mint egy doktrína, inkább tiltakozás, mint cselekvés, inkább egy negatív irány vala. Nem engedni a dolgokat oda fejlődni, hogy a nemzet és a trón közt a kibékülés hídja akármily körülmények miatt leromboltassék, ez volt a Kazinczy-párt törekvése"

(36) - állapítja meg Kemény Zsigmond röpiratában. A Békepárt kezdeti szervezkedése és megnyilvánulásai mögött nem sejlik fel tudatos pártpolitika, inkább erőpróbálgatás, óvatos kötélhúzás a régi nemesi pipafüstbe burkolózó politika keretei közt. Január - február táján a békepárti képviselők konkrét felszólalásokkal igyekeztek kipuhatolni s egyúttal alakítani a képviselőház hangulatát, mint azt Bezerédj, Nyáry, vagy Bartal bevezetőben említett parlamenti felszólalásai, valamint Jókai Mór hírlapi cikkei alapján megtapasztalhattuk. A pártok Debrecenben A már korábban említett visszaemlékezésekkel szöges ellentétben áll Kovács Lajos írása, aki joggal hangsúlyozza azt, hogy nem a békepártiak voltak kevesen, hanem a forradalmi ellenzék, vagyis a flamingók. Szerinte az országgyűlés eredendően békepárti nézeteket vallott. A forradalmi ellenzék csak február közepén kezdett erősödni, pontosabban február 10-én, mikor is Kossuthot interpellálják Jókai Közlönyben megjelent cikkei miatt. Kovács szerint a Békepárt a flamingók e nyílt fellépésére reagálva kezdett el tömörülni és Esti Lapok címmel újságot kiadni. Naplójában Hunfalvy azt fejti ki, hogy a mérsékeltek vannak többségben, akik Madarászt el akarják az OHB-ből távolítani, míg ellenben a másik párt Kossuthtól akar megszabadulni, mert szerintük nem eléggé szélsőséges. Alig két hét múlva pedig már a képviselők két táborra szakadásáról számol be, de az általa ábrázolt két párt egyikében sem ismerhetünk magára a Békepártra: „az egyikben vannak a pecsovicsok, hogy ezen elnevezést megtartsam, a másikban az úgynevezett hazafiak. A pecsovicsok gazdagok, ezek majdnem kivétel nélkül szegények, kik az államból élnek... A pecsovics egyedül magát nézi... Az úgynevezett hazafi nézi a hazát, de csak azon helyről, melyen ő áll, minélfogva magát legmagasabbnak tartja, s őszintén azt hiszi, hogy a haza nem boldogulhat, ha úgy nem megyén a dolog, ahogy ő szereti, s hogy ő lehessen az első... A pecsovicsok fekete-sárgák, hazaárulók. A hazafiak és iparlovagok egy követ fúnak, mert egymásra szorulnak". } Jókai egyébként igen képzelet gazdag, de korántsem minden összefüggésében pontos és valósághű képet fest a parlamenti pártokról és céljaikról, túlzásoktól sem mentes értékelésében: „az egyik párt 106