Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Békepártiak önmagukról

A kortársak közül a Békepárt tagjait részletesen senki nem sorolja fel. A legrészletesebb névsort (9 névvel) Irányi adja politikatörténetében. Szerinte a párt legbefolyásosabb hangadói Kovács Lajos és Kazinczy Gábor, továbbá a két Zeyk, Weér Farkas, Szász Károly voltak, végül kisebb személyiségekként a párt tagjai közt említi Kubinyi Ferencet, Hunfalvy Pált (!) és Szunyogh Rudolfot. Érdekes, hogy Irányi Hunfalvyt a párt kisebb személyiségének tartja. Táncsics pedig csak 5 nevezetesebb tagot említ: Kovács Lajost, Kazinczy Gábort, Szunyogh Rudolfot, Pálffy Jánost és Nyáry Pált. Nyáry „besorolása" már a kortársaknál is vita tárgyát képezi, mert 1848 tavaszán-nyarán a radikálisok egyik vezére volt, majd fokozatosan távolodva Madarásztól Debrecenben már valóban a Békepárt sorait szaporította. Hunfalvy szerint viszont Nyáry már október-november folyamán igyekezett Kossuth iramán lassítani. Kovács fentebb említett felsorolásában nem tér ki részletesebben Nyáry Pál Békepártban betöltött szerepére, Jókai viszont már egyenesen a párt három legnevezetesebb és legbefolyásosabb tagjainak egyikeként említi őt, a mindenki által vezetőül elfogadott Kovács Lajos és Kazinczy Gábor mellett. Érdemes szó szerint is idézni Jókai róluk adott jellemzését: „Mindhármat tiszta elvrokonság köté e párt ügyéhez. Ez elv volt: „Magyarországot kibékíteni Ausztria iránt és Ausztriát Magyarország iránt". Hanem e három férfi személyiségei merőben különböztek egymástól. Közöttük legnagyobb tekintéllyel bírt Nyáry... Ellensége minden nagy szavaknak, a kormányt, melynek sokáig tagja volt, mindenkor iparkodott oly intézkedésektől visszatartani, melyek a magyar nemzet sorsát kockára tennék...félt, hogy Magyarországot önkeblében keletkezendő polgárháborúra találja vezetni általa, e miatt gyakran e legvilágosabb provokációkat, a legkínálkozóbb alkalmakat elbocsátá a kormányon megszilárdult párt leküzdésére, s bár a békepárt őt tartá vezérének, ő valóban nem tette magát azá. Egészen más taktikája volt Kovács Lajosnak. Ez a finom politikus sok ideig nem támadta meg egyenesen Kossuthot, hanem... Madarászt kellett megtámadni: hogy Kossuth korlátozva legyen. Míg tehát Nyáry merő dacos erélyben mutatta Kossuth iránti ellenállását, az alatt Kovács a rendőrfőnököt támadta meg... E kettő modorát egyesíté Kazinczy. Kíméletlen, mint Nyáry, eszközökben kifogyhatatlan, mint Kovács, versengésben kész mindenkivel, kit elveinek ellenéül ismer, minden alkalmat, minden nemét a fegyvernek felhasználó, melyben ellenök felléphet, a fanatizmusig határozott karakter, kinek elég bátorsága volt egykor teljes konferencia előtt kimondani e szavakat: „Én tetőtül talpig monarchista vagyok most is". Gyűlölője a politikai parvenüknek, ész- és becsületarisztokrata".

(28) Bár Jókai a Békepárt vezérei közt tartja Nyáryt számon, mégis úgy véli, ő volt a Békepárt tagjai közül a legkönnyebben megbuktatható egyéniség. Ezt azzal magyarázza, hogy a Békepárt tagjai sokkal óvatosabbak voltak annál, s hozzá képest is, semhogy ellenfeleiknek nyíltan felfedjék gyengeségüket, és így nagyobb sikert értek el, mint a kétség kívül roppant tekintélyű, de kevésbé óvatos Nyáry. Vukovics és Batthyány Kázmér Nyáry szerepét illetően egyetért Jókaival. Batthyány az egyedüli, aki úgy tudja, hogy Nyáry titkos egyetértésben volt Görgey Artúrral, és hihetőleg közvetett érintkezésben a Pesten lévő osztrák hatalommal is. Erről a kapcsolatról senki más nem ír. Batthyány Kázmér túlértékelte a Békepárt erejét, és feltételezte, hogy kapcsolatban van Windischgrätzcel. Szerinte ez a kapcsolat a régi konzervatív párt néhány tagjának közvetítésével jött létre. Irányi Dániel és Horváth Mihály ugyan a Békepárt tagjaként, de nem vezéreként tartja számon Nyáryt. Az okot illetően azonban már eltérés van a két történetírás között. Irányi szerint a radikálisok egykori vezére azért tért át a béke híveinek táborába, mert egyrészről megrettent a háború várható következményeitől, másfelől pedig féltékeny lett Kossuth növekvő népszerűségére és hatalmára. Viszont a békepártiak nem ismerték el vezérüknek, mert semmivel sem tartották őt többre maguknál, nem tekintették maguk közé tartozónak, ezért a parlamenti vitákban sem támogatták. Horváth szerint viszont Nyáry csak néhány kérdésben csatlakozott a Békepárthoz, és nem is akarta a párt vezetését vállalni, nehogy az OHB-ból emiatt távoznia kelljen. Nyáry nem akarta, vagy nem tudta a párt vezetését megszerezni? Erre a kérdésre a szakirodalom és a memoárok még nem adnak egyértelmű választ. Az elmondottakból kitűnik, hogy már a Békepárt megalakulásának idejét és vezetőinek személyét illetően is ellentmondásokkal terhesek a visszaemlékezések. Egy valamiben azonban egyetértenek: vala103