Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Békepártiak önmagukról

sok emlékiratait is. Kossuthról és a kossuthi politikáról igyekezett vonzó képet festeni, de arra ügyelt, hogy ne legyen ez a munka Kossuth egyoldalú eszményítése. Az első magyar fordítás 1989-ben készült el. Irányi 1886 végén hazatért Magyarországra, és aktívan részt vett a magyar politikai életben. Két kisebb, e korszakkal foglalkozó munkát is megjelentetett, 1883-ban és 1884-ben. Előbb Kemény Zsigmond^ , utóbb Madarász József emlékiratára

(12

^ reagált. A második történeti munka a püspök-miniszter-történetíró Horváth Mihály tollából került ki 1863-ban

( ' Genfben. Horváth nagy összefoglalását Párizsban írta, felhasználva az ott tartózkodó emigránsok visszaemlékezéseit is. 1873-ban jelent meg először Táncsics Mihály önéletírásának első kötete, melyet 1851-54 közt írt, a második-negyedik kötet pedig 1885-ben látott napvilágod

14)

. Ez a munka annyiban különbözik a többi visszaemlékezéstől, hogy Táncsics nemcsak a forradalom, illetve az azt közvetlenül megelőző és követő néhány év történéseit írja le, hanem önéletrajzát születésével kezdi. Visszaemlékezésével egészen 1883-ig várt Kovács Lajos

(15) és Hunfalvy Pál

(16) is. Kovács még ekkor is csak Irányi Dániel Kemény Zsigmond megjelent emlékirat töredékeire adott válaszára reagált. A Békepárt nagy politikai ellenfelének, Madarász Józsefnek, a megtámadott Madarász László testvérének visszaemlékezése szintén 1883-ban került kiadásra

(1 , és rögtön válaszra is késztette Irányi Dánielt. Ezt a visszaemlékezést legalább olyan nagy fenntartással kell fogadnunk, mint a békepártiak önigazolásait. Batthyány Kázmér emlékiratára pedig még pontosan tíz évet kellett várni, míg 1893-ban Tóth Lőrinc a Budapesti Szemlében le nem közölte azt

(18

\ Önálló formában legkésőbb Vukovics Sebő emlékiratai kerültek az olvasó kezébe

(19)

. Vukovics sem adhat teljes képet a Békepárt debreceni tevékenységéről, mert nem tartózkodott végig Debrecenben. 1848-ban a Délvidék kormánybiztosa, majd kormánybiztos a seregnél, végül a Szemere-kormány igazságügy minisztere. Vukovics 1850 januárjában Bánfalván, Vladárné Lónyay Karolina birtokán bujdosva kezdte el írni visszaemlékezéseit, de azokat nem vitte magával, mikor Párizsba szökött. A véletlen játéka, hogy ugyanakkor, ugyanott bujdosott Kazinczy Gábor is, és ott írta meg ő is visszaemlékezéseit. Vukovics emlékeiből legelőször Görgey István: 1848 és 1849 című munkájának 1888-ban megjelent 2. kötetében közöl részleteket, de teljes terjedelmében csak Bessenyei Ferenc adta ki 1894-ben. Mindezek áttekintésére azért volt szükség, mert a Békepártról kialakult kép egy konstans alapelemekkel bíró ellentmondásos folyamat eredményeként jött létre, ahol nagy szerepe volt a „virtuális csapatmunkának". Egyes eseményekre a békepártiak és nem békepártiak másként emlékeznek. Vannak elemek, melyeket a később született munkák megerősítenek, másokat gyengítenék, vagy egyszerűen meg sem említenek. Nemcsak események leírásánál, hanem a Békepárt tagjainak megnevezésénél, sőt a párt megalakulásának körülményeiben is számos eltérés tapasztalható. A Békepárt létrejöttének körülményei Kemény Zsigmond a Békepárt csíráját a Széchenyi körül 1848 nyarán csoportosuló ún. Ullmannkonferenciákban látja. Ezekről a konferenciákról a történettudomány semmi pontosat nem tud. A viszszaemlékezések közül csak Keménynél, míg a történetírásokban csak Horváthnál találkozunk említésükkel. Kemény memoárja szerint ezeket az összejöveteleket Széchenyi szervezte, hogy legyen alkalmuk a rokonérzetű követeknek eszméik kicserélésére. Az Ullmann-konferencia népszerű volt a képviselők körében, és Kemény szerint a parlamenti tagoknak háromnegyed része látogatta azt. Azonban hamarosan elterjedt az a nézet, miszerint az Ullmann-konferencia mögött Széchenyi és Kovács Lajos áll, és ily módon akartak Széchenyinek híveket szerezni. Ez előbb az ingadozó tagokat, majd a mérsékelteket is elhidegítette, és így az Ullmann-konferencia négy heti élet után teljesen megszűnt. Kemény tagja volt ezeknek a konferenciáknak, és elbeszélése szerint egyike azoknak, akik befolyásolták e megbeszélések szellemét. Ezek az összejövetelek egyetlen célt szolgáltak: megerősíteni a mérsékeltek hely100