Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Békepártiak önmagukról

zetét a képviselőházban. Az Ullmann-konferenciák megszűnte után a mérsékeltek még négy alkalommal találkoztak Szunyogh Rudolf szállásán, de hogy pontosan mikor, nem tudjuk. Ha ennyire nincs róla adat, az is kétséges, hogy egyáltalán adottak voltak-e, milyen hosszan és tartalommal működtek ezek a konferenciák. Kemény az egyetlen, aki határozottan állítja, hogy léteztek ezek az összejövetelek. De akkor miért nem találkozunk velük a későbbiekben? Lehetséges, hogy az elkövetkező századok történetírása nem tudott mit kezdeni ezekkel a konferenciákkal, ezért nem is foglalkozott velük? Ez a téma mindenesetre egy minden részletre kiterjedő, elmélyültebb kutatómunkát érdemelne. Kemény mindenesetre következetesen mérsékeltekről beszél, és nem a Békepártról. A Békepárt elnevezés először ugyanis csak a 49 eleji események kapcsán kerül szóba, a Kazinczy-klubbal azonosítva, mely a rémhírek szerint „a többiek rovására akar egyezkedni".

(20) Kemény az egyezkedés szándékát nem tagadja, de nyomatékosan aláhúzza, hogy ezzel „csak törvényes kötelességeinket teljesítjük, mert a ház maga kétszer határozta meg, hogy a nemzet becsületével megegyező minden módját a kiegyenlítésnek hajlandó elfogadni".

(21) Kazinczy Gábor viszont Keménynek ellentmondva a Békepártot nem azonosítja a Kazinczy-klubbal. Elmondása szerint 1849 elején ő maga „estélyekre gyüjté az alsó- és felsőház tagjaiból a mérséklő elem férfiait, kiknek köre a parlamentben az ügyek vezérletét átvehesse s a parlamenten kívül a radicaldemokrata-republikánus clubbá keresztelt Egyenlőségi Társulat befolyásának ellensúlyozója, s egyszersmind támpontja legyen azon elemeknek, mik eddigelé elsodratni hagyák magukat".

(22) Ennek az lett a következménye, hogy Kazinczy „lakása ekként minden Kossuth-ellenes érzelmű, üldözött vagy pártolást keresőnek nyitva állt".

(23) Kazinczy szerint ezt a kört nevezték később arisztokrata klubnak, ami nem tekinthető a Békepárt csírájának, mivel szerinte a párt már korábban is hallatta a hangját. Kazinczy a Békepárt legelső szárnypróbálgatását az 1848-as év utolsó napjához fűzi. December 30-án Somogyi Antal az országgyűlésen azt javasolta, szólítsák fel az OHB-t, hogy számoljon be az ország helyzetéről. Az adott helyzetben várható volt, hogy Kossuth az országgyűlés és az OHB elköltözését fogja javasolni. Ezért Batthyány - mint Horváth Mihálytól tudjuk - cselekvésre szánta el magát. Híveivel Kovács Lajos szállásán tanácskozott, és célul tűzték ki egyrészt egy békeküldöttség kiküldését az ellenség táborába, másrészt pedig az országgyűlés Pesten tartását. Ennek megfelelően december 31-én Batthyány Lajos indítványozta is, hogy az országgyűlés ne költözzön a kormánnyal Debrecenbe, hanem maradjon Pesten. Mindez megerősíti, hogy 48 legvégén már létezett valamiféle szervezett (szerveződőben lévő) pártcsoportosulás, melynek élére Batthyány állt. Batthyánynak indítványával az volt a célja, hogy az országgyűlést elválassza Kossuthtól és az OHB-tól, így hagyva a végrehajtó hatalmat törvényes támasz nélkül. Egy megfélemlített országgyűléssel pedig könnyebben köttetheti meg a békét, ha lehetősége nyílik rá, illetve törvénytelennek deklarálhatta volna az OHB-t.

(24) Bár Batthyány javaslatát az országgyűlés többsége elutasította, egy Windischgrätzhez küldendő követséget azonban sikerült a volt miniszterelnöknek elfogadtatni. Kazinczy szerint ez „a választmány kiküldése az első reménysugár volt, mit a béke barátai hónapok óta hiába vártak, s az első engedmény, mit Kossuthtól nyerének". ) Batthyány december 31-i kezdeményezését Irányi Dániel is megemlíti, de a Békepárt első tényleges próbálkozását és kudarcát az 1849. január 13-i ülésre teszi. Kazinczy idézett véleményét Kovács Lajos is osztja. Szerinte a Békepárt Pesten sokat tehetett volna a fegyveres harc elkerülése érdekében. A nemzet választottaiként „teljes erélylyel föllépni lett volna kötelességünk, s mi ezt éreztük is, de elhagyatva vezéreinktől elhagytuk önmagunkat is. Ez bűnünk s Isten bocsássa meg nekünk, ez menthetetlen bűn. S igaza van Keménynek, midőn önmaga s a mi fejünkre mondja ki: „A mérsékleti többségnek a minisztérium hibái által nincsen lemosva büne".

(26) (Micsoda önostorozás!) Kovács a 48-as pesti parlament mérsékelt képviselőit a Békepárt tágjaiként tartja számon, és így a Békepártot a 48-as „miniszteriális párt" folytatásának tekinti. Kazinczy ezzel szemben úgy látja, hogy 1848 októbere és decembere közt a Békepárt még nem, csak az ún. „miniszteriális-conzervatív clubb" létezett, melynek működését a radikálisok lehetetlenné tették, így akarva elejét venni egy rendezett párt megalakulásának. A Békepárt létrejöttének idejéről, körülményeiről se Hunfalvy, se Jókai nem szól semmit. 101