Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: Fiatal demokraták erkölcsi katekizmusa - Madách Tragédiája

XXIV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2000 IRODALOMTÖRTÉNET LITERATURGESCHICHTE Fiatal demokraták erkölcsi katekizmusa - Madách Tragédiája Kovács Anna Az előadás címéről és műfajáról A Tragédia remekmű, zseniális alkotás.

(1) S éppen ezért, mert remekmű, megilleti a tisztelet s ebből adódóan kerülni kell, legalábbis illik, a direkt aktualizálást (ne tévesszen meg senkit tehát a cím!) De éppen azért, mert remekmű, örök érvényű, örök emberi tartalma, művészi jelentése, - a szemiotika divatos nyelvén szólva - nekünk szóló üzenete van. (Ennyiben mindig, ma is, itt és most is aktuális.) A Tragédiáról és szerzőjéről könyvtárnyi irodalom született. Madách életműve lassan másfél évszázada nemzedékek sorát ösztönzi arra, hogy szembenézzenek emberi és szellemi örökségével, kimeríthetetlen teljességű művészi hagyatékával. Már megint Madách? - kérdezhetné tehát joggal a kétkedő, de fogalmazhatunk saját szavaival is: „Mi újat adhatna még e tárgy?" Madách Imre 1864-ben elhangzott akadémiai székfoglalójának - amelyből a fenti kérdést is idéztük - témaválasztása már önmagában is figyelemreméltó volt. „A nőről, különösen esztétikai szempontból" kívánt értekezni, és e tárggyal kapcsolatos kétségeit az alábbiakkal tette félre: „...nem azt tárgyalja-e már úgyis tíz könyv közül kilenc, nem hallottunk-e már róla eleget prózában, versben, dicsőítve, káromolva, énekelve, gúnymosollyal, tudósán és tudatlanul. Mi újat adhatna még e tárgy? De szerintem épp e sokszerű felfogás, ez örökös visszatérés hozzá, mutatja, hogy a tárgy kimeríthetetlen, mint a tavasz kelleme, mint a tenger mélye. S ha nekem nem sikerül belőle újat és élvezeteset előidézni, nem a tárgy meddőségében, de hivatlanságomban rejlik a hiány."

(2) A vakmerő vállalkozónak éppen ez a bátorító Madáchi gondolat nyújthat némi támaszt, vigaszt. Nehogy félre értsék, nem kívánok ezzel a mai szereplésemmel beállni a Madách-elemzők azon sorába, akik átfogó tanulmányok, részletes elemzések segítségével, kisebb-nagyobb sikerrel próbálták megfejteni zsenialitásának titkát. Nem mintha a kellő ismeret, a mérhetetlen önbizalom és magabiztos bátorság ne lenne meg, tehetem hozzá önirónikusan. Alapvetően előadásom műfaja más. Nem az irodalomtörténeti elemzések azon „súlyos" műfajába tartozik, amelyekben érveket és ellenérveket állítunk csatarendbe, hogy végül saját véleményünk kizárólagosságát igazoljuk. (Van ilyen is sok a Madách-szakirodalomban.) Sokkal inkább játék - s mint ilyen persze véresen komoly -, játékos kísérlet a Tragédia személyes olvasata. A Madách-szakirodalmat olvasó tapasztalhatja, hogy a Tragédia értelmezések fókuszában, érthető módon, Ádám alakja áll. Nincs lehetőségünk részletezni és bizonyítani, de tény, hogy a különféle Ádám-értelmezések mélyén fellelhető, felismerhető az, hogy az elemzők milyennek látják és ítélik meg Madách Imre személyét, emberi alakját. Madách és Ádám azonossága - különbözősége - párhuzama a megközelítések egyik visszatérő kérdése, mozzanata. 95