Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)

tásról nem is tűnik annyira meglepőnek, hiszen az 1895-ben Budapesten alapított első vendéglős szakiskola létesítéséhez sem nyújtott állami segélyt sem a kereskedelemügyi, sem a közoktatásügyi tárca.

(6

^ A vendéglátásnak a századfordulóra a gazdaságban egyre jelentősebbé váló szerepe, a kibontakozó idegenforgalom egyre nagyobb szaktudást követelt meg az ipar űzőjétől. Különösen a modern kávéházak és a nagy szállodák vezetése igényelt széles körű ismereteket, több mesterség elsajátítását. Egy nagyobb vendéglátóüzem vezetőjének jó kereskedőnek, jó szakácsnak kell lennie. Emellett ismernie kell a borokat, a bútor stílusokat, értenie kell a lakberendezéshez, nyelveket kell tudnia. A főpincér is olyan elméleti és gyakorlati feladatokat végez, amelyek végrehajtása jóval több ismeretet követel, mint néhány bankhivatalnoké, - állapította meg Alphons Herold az első bécsi osztrák-magyar vendéglősgyűlésen. A III. országos vendéglős kongresszust 1898-ban tartották Debrecenben. Az értekezlet, mint minden eddigi, foglalkozott a létesítendő országos szövetség ügyével és a képesítés kérdésével. A kongresszusok történetében először hangzott el előadás az idegenforgalom emelésének szükségességéről. A IV. országos vendéglős kongresszus 1899-ben Nagyváradon összekapcsolódott a Nagyváradi Pincér Egylet 25 éves jubileumának megünneplésével. A nagyváradi értekezlet legfontosabb tárgya az országos vendéglős szövetség megalakítása és ehhez kapcsolódóan a képesítés kimondása volt. Az ipar fejlesztése és a reformtörekvések hathatósabb megvalósítása érdekében ezért alapelvként fogalmazódott meg az ország valamennyi vendéglősének egy nagy erkölcsi és anyagi erővel, tekintéllyel bíró testületben való egyesítése. A létrehozandó szövetség ugyanakkor jó szolgálatot tehetne a kartársi összetartási szellem ápolásában, a vidéki vendéglősök elszigeteltségének feloldásában. Megoldást jelentett volna, ha az iparágat képesítéshez kötötték volna, amelyre a törvény az ipartestületi intézmény kötelezővé tételét mondja ki. Ezáltal a vidéki ipartestületek és az országos szövetség létesítése is egyszerűbb lehetne.^ Az újabb kongresszusokon most már bekapcsolva a vidék mérvadó szakembereit is, újult erővel láttak neki az érdekképviselet megszervezéséhez. Soron következő kongresszusát az országos szövetség 1900-ban Aradon tartotta. A kongresszust előkészítő bizottságban tevékeny részt vállalt az aradi vendéglősök és kávésok egyesülete valamint az 50 éves jubileumát ünneplő Aradi Pincér Egylet. Az aradi kongresszus egyik legfőbb eredménye az országos szövetség ideiglenes szakosztályának a megalakítása, elnökévé Stadler Károlyt választják. Jelentős előrelépés történt a szakoktatás terén. A kongresszus a vendéglős szakoktatás országos megszervezését mondotta ki. Ennek eredményeként a nagyobb vidéki városokban is létrejöttek a vendéglős szakiskolák. 1902-ben Debrecen, Miskolc, Szeged, Arad, két évvel később Győr, Szombathely, Székesfehérvár, Pécs, Kolozsvár, Temesvár városában nyíltak meg a szakiskolák. 1900. szeptember 12-én választották meg az országos magyar vendéglős szövetség elnökségét és tisztikarát, valamint 45 tagból álló igazgatótanácsát. Ezzel a szövetség hivatalosan is megkezdte működését. Az Országos Vendéglős Egyesület néven bejegyzett szövetség a vendéglősök és a rokonipari szakmák, a fogadó (szállodás), kávés és korcsmáros iparok központi képviseleteként kívánt működni, azok ipartársulatait, ipari egyesületeit akarta egyesíteni. Emellett fontosnak tartották és az alapszabályban is rögzítették az újabb szaktársulatok és egyesületek alapításának támogatását. További célkitűzései között szerepelt az országos egyesületbe tömörült társulatok és egyesületek tagjainak érdekképviselete a törvények keretén belül, valamint az iparág gazdasági fejlődésének elősegítése, mint ipari tényezőnek a köztudatba emelése. Ennek megfelelően támogatta tagjainak védekezését a tisztességtelen verseny ellen. Elősegítette az italmérési iparra vonatkozó törvények és szabályok egységes végrehajtását, a szükséges intézkedések meghozatalára javaslatot terjesztett elő az illetékes hatóságok, a kormány és a törvényhozás számára. A szövetség nagy hangsúlyt fektetett a szakoktatás fejlesztésére. Ennek érdekében támogatta szakiskolák országos megszervezését, fenntartását. A szaktudás fejlesztése és a szakismeretek terjesztése céljából időszaki szakközlöny kiadását vállalta.

(8) A magyarországi idegenforgalmi helyzet megmérettetésére kiváló alkalmat nyújtott a Szállodások Nemzetközi Egyesületének 1902. szeptemberében Budapesten tartott 31. nagygyűlése. A hazai vendéglátás vezető személyiségei, Gundel János, Glück Frigyes és Stadler Károly 6-7 év sikertelen próbálkozás után nyerték el Magyarországnak a gyűlés rendezési jogát. A Szállodások Nemzetközi Egyesületééi