Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)

A legnagyobb veszélyt az egész Monarchia területén elterjedt konkurencia jelentette, ami ugyanúgy jellemző volt Grazban, mint Prágában, Lembergben, Krakkóban, Laibachban vagy Triesztben. A hatóságok nem különböztették meg egymástól a kicsinyben elárusító, a kereskedelmi és az italmérési jogot. A kicsinyben elárusító vegyeskereskedők szabadon és gátlástalanul mérhettek ki ülő- és állóvendégeknek egyaránt, sőt nyitott edényekben az utcán át is. Emellett gyakori jelenség volt, hogy az építkezéseknél és a gyárak közelében a Greizlerek és Tragnerek italt árusítottak, 0,3-3 literig. Legfontosabb törekvésük arra irányult, hogy a vendéglátást a törvényhozás útján képesítéshez és engedélyhez kötött iparnak nyilvánítsák. Aki nagyobb vendéglátóüzem működtetésére vállalkozik / pl. hotel, fogadó, mulatólokálok, vendéglők/ az köteles legyen az ipar kitanulásáról igazoló bizonyítványt felmutatni valamint a szakmában való jártasságát munkakönyvvel igazolni az iparhatóságok előtt. A szakma megkezdését legalább 2 év tanulóidőhöz és 3 év munkaviszonyhoz kívánták kötni. A vendéglői és italmérési ipar kisebb kategóriáit, a fogadós, italmérő, kifőző iparok gyakorlását a szakmában való jártasság munkakönyvvel való igazolásához kötötték. Eszerint az ipart folytatni kívánóknak legalább 4 év a szakmában eltöltött munkaviszonyt kellett az iparhatóságok előtt felmutatni. A közös Osztrák-Magyar Vendéglős Szövetség terve nem valósult meg, mivel a terv a magyar felet váratlanul és felkészületlenül érte. Magyarországon akkoriban mindössze 5-6 vendéglős ipartársulat és egyesület működött Budapesten és néhány szabad királyi városban, Győrben, Debrecenben, Kassán , Székesfehérváron. A szakmai társulások között azonban semmilyen kapcsolat nem volt. Magyarországon előbb a vendéglátás egyik legnagyobb akadályát, egy elavult feudális jogot, az ún regálét kellett eltávolítani a fejlődés útjából, amelyet szinte minden faluban másként gyakoroltak. Budapestet kivéve, ahol a főváros maga volt a regálétulajdonos, a regálé állam az államban. Egyes helyeken a vendéglős a regálebérlőknek 7-8 sőt 12 forintot is fizet egy hl sörért. Kolozsvárott pl. a vendéglősök arra vannak kényszerítve, hogy a regálebérlőtől szerezzék be a sört. A 12 krajcáros sört így 28 krajcárért kénytelenek kimérni. Szegeden a vendéglősök és kávésok 50 forint büntetéspénzt fizetnek, ha nem a regálebérlőktől szerzik be a rumot és a slivovicát. Gundel János szerint Magyarországon először az érdekképviseleti egyesületek számát kellene szaporítani, majd ezeket szövetségbe tömöríteni. A lényegesen jobb helyzetben levő osztrák vendéglősök által időközben megalakított Osztrák Vendéglős Szövetséggel aztán lehetne kapcsolatba lépni. Bár a közös szövetség terve meghiúsult a gyűlés tanulságul szolgált a magyar vendéglátásnak. A bécsi vendéglős gyűlésen terítékre került problémákkal hamarosan szembetalálták magukat a magyar vendéglősök is a szakoktatás szükségességétől az engedély nélküli üzletekig és a szatócsok és vegyeskereskedők kicsinybeni italelárusításáig. Nem utolsósorban pedig a szövetség terve Magyarországon is lázas szervezési munkát indított el az országos szövetség mielőbbi megteremtése érdekében. A szakmai konferenciák összehívásának gondolata nyomon követhető a magyarországi vendéglős kongresszusok, mint szakmai fórumok megteremtésében.^ Az 1885. év több szempontból is értékes esztendejévé lépett elő a magyar vendéglősipar történetének. Mint láttuk ebben az évben gyűltek össze a Monarchia vendéglősei a közös osztrák magyar érdekképviseleti szerv megalkotására. Annak ellenére , hogy a terv nem valósult meg, Gundel János nemzetközi tapasztalatokkal felvértezve foghatott hozzá a hazai vendéglátás felvirágoztatásához. A magyar vendéglátás gazdasági jelentőségét bizonyítandó ekkor kapott lehetőséget, hogy a modern vendéglátás európai szinten űzéséhez szükséges technikai és tárgyi felszereltségéről, gasztronómiai kultúrájáról meggyőzze a magyar közönséget mint lehetséges vendéget. Az elegáns berendezésű borászati csarnokban felvonultatott finom magyar borok, a díszteríték a példamutató ízléssel berendezett szállodai szobák az erdélyi borozó mellett nagy közönség sikernek örvendtek a konyhafelszerelési kiállítás, a bemutatott ezüstözött alpakka és porcelán étkészletek, a hajlított bútorok. Egy nógrádi látogató így sommázta a látottakat: „A borászati csarnok berendezési eleganciáját tekintve, páratlannak mondható, melyet megközelít a fogadósok pavillonja, hol megláthatjuk azt milyeneknek kell lenniök a jól felszerelt fogadói szobáknak, amilyeneket azonban nem igen találunk". Ebben az évben hívták össze a magyar vendéglősök első országos gyűlését, amely az az első lépés volt az országos érdekképviselet kiépítése 80