Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)
érdekében. Az 1885. évi kongresszus volt az iparág képesítéshez kötéséért indított hosszú küzdelem első nagy kiindulópontja. Hangsúlyozták az iparban működők szaktudásának fontosságát és a szakoktatás fejlesztése érdekében szakirányú tanonciskola felállítását határozták el. A kongresszus ezenkívül foglalkozott még az italmérési jog reformjával és egy nyugdíjintézet létrehozásával. Joggal állítható tehát, amint azt a sajtó írta: 1885-ben a magyar szállodás- és vendéglősipar újabbkori története kezdődött el/ 4 ) Az országos szövetség A magyarországi vendéglősök országos szövetség keretében való megszervezéséhez a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata, az ország legszervezettebb, legtapasztaltabb szakmai szervezete látott hozzá. 1885-ben hívta össze az első országos vendéglős kongresszust és terjesztette elő az országos szövetség tervezetét. A szövetség létrehozására irányuló mozgalom a vidéki ipartársulatok számának növelését tűzte ki célul, de hosszú ideig nem járt sikerrel. Napirendjére tűzte az 1896. és az 1898. évi kongresszus is, de az eszme csak az 1899. évi kongresszus után valósult meg. Ennek egyik legfőbb oka abban keresendő, hogy a vidéki egyesületek, különösen az egyes vendéglősök a kezdeti lelkesedés után közönyösek maradtak a szövetség céljai iránt. Másrészt alacsony szervezettség, elszigeteltség jellemezte őket. A szervezettségre jellemző, hogy 1891-ben az egyik szakmai kiadvány Magyarországon összesen 26 vendéglős egyesületet regisztrált. Ennek is több mint a fele pincér egylet volt. Ezek Budapest, Brassó, Debrecen, Eszék, Győr, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Nagybecskerek, Pozsony, Sopron, Szabadka, Szatmár, Székesfehérvár, Temesvár városokban működtek. Mindössze 5 szakmai Ipartársulat működött, ebből 2 Budapesten, l-l Komáromban, Temesváron és Újvidéken. Ezenkívül 4 szakmai szervezetet sorolnak még fel Aradon, Budapesten Kassán és Pápán, l-l betegsegélyző egylet és betegsegélyző és temetkezési egylet volt Aradon és Nagykanizsán. Az országos szövetség szükségességét hangsúlyozták: „Nem kíméltünk semmi fáradtságot, hogy a külföldi nemzetek példáján okulva megalapítsuk az országos szövetséget, hogy nyugdíjalapot léptessünk életbe , hogy iparágunk képesítését kimondhassuk. Ezeket nekünk jó hírnevünk , tekintélyünk emelése érdekében is okvetetlen, ha szakad is kell, hogy létesítsük. Tömörülni, egyesülni, összetartva lankadatlanul kell dolgoznunk ..., hogy a ma még csak papiroson levő eszme megvalósuljon. Lelkesülés és kitartás kell."^ A szakma következő országos gyűlésére jó tíz év múlva a Millennium évében, 1896-ban került sor. Az alakulófélben levő országos szövetség a vidéki kartársak elégtelen közreműködése és az anyagi feltételek hiánya miatt lemondott a millenniumi kiállításban való részvételről. Egyedül a kiállítás borászati csoportjának bemutatóján vettek részt a budapesti bortermelő vendéglősök. Megfogadva viszont a millenniumi országos rendező bizottság felhívását miszerint „A kiállítás kiválóan alkalmas összejövetelek rendezésére, mert az illető szakmának eszközeit, állapotát, haladási fokát és vívmányait a legteljesebben feltárja és mert a kiállítás vonzó erejénél fogva az illető szaktársak a rendesnél jóval nagyobb számban szoktak gyülekezni.", a II. országos vendéglős kongresszust az ezredéves kiállítás ünnepélycsarnokában tartották meg. Az országos érdekképviselet és a képesítéshez kötés problémáin túl foglalkoztak a tanoncügy problémakörével. Az országos szövetség és a nyugdíjintézmény létesítésének kérdéseit Bokros Károly tárgyalta, az iparnak képesítéshez kötéséért elindított küzdelemről Koch József tartott előadást. Schalkház Lipót a tanoncegészségügy helyzetéről és a tanonciskolák országos megszervezésének szükségességéről számolt be. Gonauer Károly a vasúti vendéglőknek pályázat útján való betöltése során tapasztalt sérelmek ellen emelte fel a szavát. A szakma képesítéshez kötése tárgyában 1897-ben halvány reménysugár a villant fel , amikor a kereskedelemügyi miniszternél járt küldöttség ígéretet kapott az ügy kivizsgálására. Az álmok azonban hamar szertefoszlottak, a miniszter leirata az ipartörvényre hivatkozva elutasította a kérelmet: „... a vendéglősipar nem olyan mesterség, amely kézműves-jelleggel bírna és csak hosszabb gyakorlás után lenne elsajátítható..." - hangzott az indoklás. A miniszter által képviselt hivatalos felfogás a vendéglá81
