Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)

XXIV. KÖTET TÖRTÉNELEM A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2000 GESCHICHTE Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés) Balogh Zoltán A kiegyezés után Magyarországnak Európa gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolódása a vendéglátást is újabb kihívások elé állította. A gazdasági, politikai viszonyok stabilizálódása megnyitotta az utat a modern vendéglátás előtt. A fogyasztás szélesebb rétegekre való kiterjedése révén, amikor egyre többen vehették igénybe a vendéglátóhelyek szolgáltatásait, valamint a közlekedést forradalmasító vasút által lehetővé tett és divatba hozott idegenforgalom nyomán, emelkedett a vendéglátószakma tekintélye. 1885-ben Magyarországon mintegy 27 000 vendéglős, kocsmáros, kávés, szállodás tevékenykedett, a vendégek igényét közel 20 000 segédszemélyzet szolgálta.'^ A XIX. sz. második felétől a különböző szakmák, európai mintákat követve, érdekeik védelmében Magyarországon is létrehozták érdekképviseleti egyesületeiket, amelyek az 1880-as években országos szövetségekbe tömörültek. A hazai vendéglős társadalom - európai kortársaihoz hasonlóan - az 1880-as évek közepén ismerte fel az egységes szervezetbe szerveződés jelentőségét. Mint ahogyan az egységes érdekvédelmi szervezet létrehozásánál is az európai liberális államok útját járták be. Előbb a fővárosok, környékük és a jelentősebb városok alakították meg érdekképviseleti egyleteiket. 1881-ben alapították Svájcban Bern Kanton Vendéglős Egyesületét, a szakmai érdekek s a vendéglősök tekintélyének emelésére. 10 évvel később alakult csak meg a Svájci Vendéglős Egyesület. Az 1860-as években alakult meg a Bécsi Vendéglős Társulat, az 1880-as években a Bécs és Környéke Vendéglős Társulat. Az osztrák vendéglősök érdekképviseleti egyesületei nagy részét még az iparszabadságot bevezető 1859. évi Iparrendtartás hívta életre, amely megszüntette a céheket, és a tagsági kényszeren alapuló társulatok, az un. Genossenschaft-ok intézményét rendszeresítette.'

2

^ Osztrák, nevezetesen bécsi vendéglős körökből indult ki 1885-ben az az elképzelés, hogy az iparág érdekeinek megvédésére és a szükséges reformok bevezetésére egy az egész Monarchiát átfogó Osztrák-Magyar Vendéglős Szövetség alakuljon. E célból hívták össze 1885. április 17-19-én az első Osztrák-Magyar Vendéglős Gyűlést Bécsben. Ezen a Monarchia legjobb szakemberei vettek részt Graztól Lembergig, Prágától Triesztig. Magyarországot Gundel János a Budapesti Szállodások-, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának elnöke képviselte. A szövetség létrejöttétől jogos követeléseik nyomatékosabb érvényre juttatását remélték és az iparág jóravaló üzletembereit fenyegető veszélyek megszüntetését várták. Érdekeik minél hatékonyabb képviselete érdekében szükségesnek látták, hogy az önkormányzati testületek és az érdekképviseleti szervezetek mind több képviselőjét nyerjék meg a vendéglátás számára, a törvényhozásban és a képviselőtestületek határozataiban a vendéglátóipar barátai és hívei befolyását biztosítsák. A vendéglátóipar ugyanis olyan ipar, amely jelentős befolyással bír a közvéleményre. Legfontosabb követelésük a vendéglátás képesítéshez kötése volt, hogy az iparágtól távol tartsák a nemkívánatos elemeket, és csak az foghasson hozzá, aki kitanulta annak csínját-bínját. Az ipartörvény által a háttérbe szorított vendéglátásnak a többi iparággal való azonos bánásmódot, elbírálást követeltek. Mindenekelőtt a vendéglátás mesterségét űzők számára a képesítés kimondását, hiszen amíg a kézműiparok és az engedélyhez kötött iparok némelyike űzése képesítéshez kötött volt, addig vendéglátóipari tevékenységet bárki minden hozzáértés nélkül folytathatott. 79