Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.
a gyarmatiakra, amikor 1913-ban elhatározták, hogy a város „I. osztályú" laktanyát épít 1915. szeptemberi átadással. Sztranyovszky Sándor országgyűlési képviselő vezetésével küldöttség járt a hadügyminisztériumban, hogy megszerezzék a miniszter támogatását. Az építkezésekre még 1914-ben beterveztek egy 1,2-1,5 milliós kölcsönt. A várt évi 40 000 korona bérleti díjból nem lett semmi, mert a „háborúra való tekintettel" és a belügyminisztérium újabb kölcsönök felvételét eltiltó körrendelete miatt az építkezést elhalasztották.^ 38í A bevételi forrásokat, vagyoni helyzetet vizsgálva összehasonlíthatóbbá teszi a két települést, ha népességük alakulását is megvizsgáljuk. Losonc lakossága az alábbi táblázat szerint dinamikusabban növekedett, mint a megyeszékhelyé. A városodás gyorsuló tendenciáját a vasút, a fővonal (1872) népesség és városfejlesztő hatása is elősegítette. Szorosan összefügg ezzel, hogy a gyorsan fejlődő, jó piacrajutási lehetőségekkel rendelkező gyáripar igényeinek megfelelő munkáslétszám települt a városba (1910-ben a 3800 munkásból csak 844 nem losonci lakos). Balassagyarmaton nincs az iparból származó népességtöbblet. A vasútépítés után betelepült vasúti alkalmazottaknak^ 9 ^ akik családjukkal együtt telepedtek le a városban külön lakóövezet a Vasutastelep épült. (40 ^ A századforduló környékén a kiépülő Otthon-telep és folytatásában, a tízes években benépesült Tisztviselő-telep a városban letelepülni szándékozó értelmiségi-hivatalnok réteg lakásgondjaira kínált megoldást kedvezményes telkeivel. A századfordulón a gimnázium megnyitása demográfiai szempontból nem csak a betelepült néhány tanár miatt fontos, de az előbb említett hivatalnok-értelmiségi réteg számára is vonzóbbá tette a városba költözést, mert gyermekeik iskoláztatását helyben is megoldhatták. Folytatódott a városba költözés a rurális térből: 1904-ben a település keleti részén nyitott két utcában (Arany János, Szontágh Pál) is főleg a földművesek házai épültek. Ebben az évtizedben teremtődtek meg egy olyan - az első világháborúig tartó - fejlődésnek az alapjai, ami megvalósult eredményein: pénzügyi- és posta palota, igazságügyi palota, városháza, vágóhíd, villanytelep, kövezett és rendezett utcák, aszfaltozott járda, Tisztviselő-telep stb. és a háború kirobbanásával papíron maradt tervein (pl. színház, új kaszárnya) túl a legjobban a népességszám hirtelen megugrásával érzékeltethető. Ez a növekedés 1900 és 1910 között nagyobb volt, mint a századfordulót megelőző három évtizedben összesen. A jelenlévő polgári népesség 1869-1920 1869 1880 1890 1900 1910 1920* Balassagyarmat 6435 6788 7738 8425 10682 11257 index/l 869 =100%/ 100 105 120 131 166 Salgótarján 3700 6316 9478 13544 13726 15213 index 100 171 256 366 371 Losonc 5178 6290 7450 8592 11537 index 100 121 144 173 222 •összes jelenlévő népesség A megye legnépesebb településénél, Salgótarjánnál, a fejlődés egy teljesen más útjára ismerhetünk/ 41 ^ A hatvanas évek előtt még jelentéktelen nógrádi faluból néhány évtized alatt a megye legnagyobb népességgel rendelkező településévé vált. Ezt a fejlődést a kőszénnek köszönhette, erre települt bánya- és gyáripara, ezért kapott - elsőként a megyében - vasúti fővonalat. 1910-ben a Salgótarjáni kőszénbánya Rt. 3150 dolgozójával hetedik volt az országos rangsorban, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. pedig 1260 fővel a 3l/ 42) De vállalatait „nem a helyi tőkefelhalmozás gyümölcseiből alapították, a profit nem a helyi tőkét gyarapította, nem hozott létre helyi polgárságot /jól mutatja ezt a telefon-előfizetőinek alacsony száma is/ legfeljebb állami tisztviselőréteget" - olvashatjuk a bányavárosok és nehézipari központok rövid jellemzését Beluszkynál/ 43 ^ 72
