Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.

Az adókivetések egyenes adóalapja koronában 1901-1910 200 000 180 000 160 000 I 140 000 o M 120 000 100 000 80 000 +-1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 Laktanyáját nem számítva ingatlanaiból (telkek, épületek, földek stb.) Losonc (25 288 K) a gyarmatinál (13 587 K) kétszer nagyobb bevételt húzott. Erre a bevételi forrásra jó példa, hogy Balassagyarmaton - ahogyan máshol is az országban - a városháza egyes helyiségeit üzletek céljára meghatározott időre bérbe adták; az új városháza tervezésekor beszámították a kölcsön törlesztésébe a bérbe adható helyiségekből nyerhető bért is. Az üzemi és különféle jogokból, javadalmakból eredő bevételeket a községi statisztika egy tételként: üzemekből és jogokból eredő bevételek címszó alatt kezeli. Üzemek alatt a vágóhidat, gáz és villany gyárat, fürdőt stb. értjük, melyeket a város vagy saját maga „kezelt" ( a nagyobb bevételek miatt országosan egyre inkább ez a tendencia érvényesült a villanytelepeknél) vagy bérbe adta azokat. A helypénzszedést, vásárvámot, vásártéri illetéket, kövezet- és útvámot a városi háztartásokról felvett adatokat közlő 1910-es kiadvány városi jogok és javadalmakból eredő bevételekként külön vette számba. Losoncon az előbbi összege meghaladta a 43 000 K-t, míg utóbbi ennél is magasabb 44 924 K volt, ami több mint kétszerese a nagyközség megyeszékhely egy tételként kezelt 34 726 K-nak. Ellentmond a statisztika adatainak a balassagyarmati főjegyző tanulmánya, ami 1910-ban azzal a céllal íródott, hogy bemutassa az újabb terhek vállalásától elzárkózó képviselőknek, hogy milyen többletforrásokat nyithat meg a rendezett tanácsúvá alakulás. A főjegyző adatai szerint a losonci költségvetésbe 1910-ben a helypénzből 42 486 K, kövezetvámból 38 470 K folyt be, és említi a vasúton érkező árukra kivetett 20 953 K-s vámot is.

(34) A statisztika - mint nagyobb tételt - a vásárvámot (ami közel azonos értéke miatt Kosztolányi helypénzével is behelyettesíthető ) a bevezetőben külön is említi - azzal a megjegyzéssel, hogy a losonci 42 437 K „élénk áruforgalomról tanúskodik".

(35

^ Az elhelyezett tőke utáni kamatbevételek tízszer nagyobbak voltak Losoncon 29 404 K, de ennek nagyságát befolyásolhatta egy felhasználásáig a helyi pénzintézeteknél kamatoztatott nagyobb kölcsön. Más oldalról megközelítve mégis fontos jelzőszám lehetne, ha nem egy adatot, hanem egy több éves folyamatot vizsgálnánk, mivel Losonc gyakrabban és nagyobb mértékben vett fel kölcsönöket. A megyeszékhely összes adóssága 1908 végén 855 838 K volt, Losonc 1910-ig csak a laktanyaépítésre 2 430 000 K-t vett fel. Az adatok elemzésénél nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Balassagyarmaton a nagyobb középítkezések - például a kórház, törvénykezési palota - megyei, állami pénzből történtek. A már említett kiugróan magas losonci bevételi forrás a laktanya volt. Losonc „egy közös hadseregbeli ezred székhelye", 1910-ben itt állomásozott a 25. számú gyalogezred és a 16. számú tábori ágyúezred is, emellett egy katonai csapatkórháznak is helyet adott. Ez a polgári népességen felül 1910-ben 1445 fős katonaságot jelentett. 1910-ben a Losonc közvagyonát gyarapító katonai épületek becsült értéke 2 335 600 korona volt. Az ebből származó jövedelme pedig 135 035 korona; ennek legnagyobb részét kezdetben a kölcsön törlesztésére fordították.

(36) Nem is a közvetlen, gyors nyereség volt az, amit várhattak egy ilyen beruházástól. A „katonai kincstár az állam legnagyobb fogyasztója"

(37) és megrendelései biztos bevételt jelentettek a környék kereskedőinek, iparosainak. A losonci példa is hatással volt 71