Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.

kereskedelmi, ipari, kulturális stb. - szempontokat, jellemzőket is.' ' Ezeket is figyelembe véve nem igazolható ekkora különbség a két város között. Losonc más szerepet töltött be: kereskedelmi, ipari centruma a megyének - és ehhez az adottságai is jobbak, kedvezőbbek voltak. 1871-ben fővonallal csatlakozott a Salgótarján-Budapest vasútra, 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult és korán fejlődésnek indult gyáripara, amiről 1887-ben elismeréssel szólt a gyarmati bíró, Reményi Károly is: „... jelenlegi virágzását csupán azon egy forrásra vezetem vissza, mely ott az értelmiség által vezetett ipari szorgalomban lelhető fel. Hatalmas ipari közszellem uralkodik e város lakosságának minden rétegében...". 1869-ben épült fel a „Losonczi posztógyár" és a „Losonci gőzmalom Rt.", 1882-ben pedig a „Sternlicht S. és Fiai" cég zománcozó gyára.'

13

^ Ezek és újabb alapítású vállalatai a foglalkoztatottak létszáma alapján is „komoly" cégeknek számítottak, míg Balassagyarmaton az 1910-es ipari statisztika sem mutatott ki 20 főnél több munkást egy vállalaton belül. Iparvállalatok 1900-ban

(M) Munkáslétszám 21-50 50-100 100-200 200-300 300-500 1000Vállalat/segéd V s V s V s V s V s V s Balassagyarmat Losonc 2 59 1 58 1 147 2 500 A korabeli adatok alapján összeállított táblázatból kitűnik, hogy Balassagyarmaton a századfordulón nem működött jelentősebb vállalat, ipara kisipari szintű volt. A megyei monográfia szerkesztői is az 1900-as adatokat idézik, melyek szerint csak egy vállalkozásnak volt tíznél több alkalmazottja. A „vállalatok" száma viszont 490.'

15

^ Ezzel szemben a közel 9000 lakosú Losoncon komoly munkalehetőséget jelentettek a környék lakosságának az itt működő nagyüzemek. Más megvilágításba kerülnek azok az adatok, melyek szerint Gyarmaton 1423-an foglalkoztak iparral 1910-ben, mert ez a szám a kisiparosokat is tartalmazza.'

16

^ Ekkorra Losonc igazi ipari központtá vált, gyárai majdnem 2000 embernek adtak munkát - a megyei monográfia szerint 3800-nak, de ebbe beleszámítja a losoncapátfalvai szövőgyár munkásait is. Minden esetben az 1910-es népszámlálás adatainál magasabb értékekkel számol, figyelembe véve a 20 főnél kisebb cégeket, iparosokat is. A „Borsodmiskolczi gőzmalom Rt." 280, a „Sternlicht S. és társai" zománcozó gyár 680, „Rakottyay György és társai" zománcozógyára 950, Wohl Aladár ipari és mezőgazdasági szeszgyára 80, egy szeszfinomító 20, a mezőgazdasági gépgyár 350-400, a gőzfűrésztelep 25, a sörétgyár 25, a textilcipőgyár 40, a „Nemzeti Egyesült Textilművek" posztógyára 500, a gőztéglagyár 50, az „ezüst és ötvösműgyár" 25 embert foglalkoztatott a monográfia szerint. Az 1910-es adatok sem mutatnak azonban változást Balassagyarmat esetében - tehát még mindig nincs legalább 20 munkást alkalmazó vállalata. Amit pozitív jelként értékelhetünk az, hogy az 1900-as eggyel szemben már tíz cégnél dolgoztak 10-nél többen.'

17) A gyáripar területén így csak tervekkel rendelkezett a megyeszékhely. 1893-ban egy gőzmalom építéséért indult mozgalom. A felkért szakértők szerint Nógrádban nincs elég búza, a szállítás költségei rontanák a versenyképességet, nem kedvező a földrajzi fekvés sem - a konkurenciának számító losonci vállalat is válsággal küzd.'

18) A bíró Reményi Károly javaslatára maláta és sörgyár szervezése, a részvénytőke összegyűjtése is megindult ebben az évben. Még pártok is alakultak az egyik és a másik terv támogatására... 1897-ben a Pesti Hírlap tudósított a gyarmati dohánygyár tervéről, ami azért is pártolandó, mert „a lakosság nagy része szőlőtermesztéssel foglalkozott, de a phyloxera miatt elszegényedett". Ám hiába érintkezett a főbíró „Budapesten személyesen befolyásos urakkal" a 400 ezer forintos állami beruházás elnyeréséért.'

19

^ Olyan ipartelepítő tényezőnek, mint a villanyvilágításnak hiányában nem épül fel a Gedeon és Hont cég téglagyára. Ebben az évben érkezett meg a besztercebányai kereskedelmi és iparkamara átirata is, mely szerint egy berlini cég megkeresésére keményítő és szőlőcukorgyár létesítésére Balassagyarmatot ajánlották. 1906-ban több vállalkozó is a helyszínen tájékozódott az 67