Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.

ügyben.

(20) Nem csak a villany hiányzik, de még az üzleti vállalkozás szelleme sem pislákol - állapította meg keserűen a Nógrádi Lapok írója/

211 Sor került azonban egy igazi üzem beindítására: „a napokban megnyílik a Hunyadi-utczában az első tulipán szódavízgyár. Befektetési összeg 86 korona. A gyáros állandóan egy munkást alkalmaz, aki délelőtt a gyári üzemet végzi, délután a czikkeket viszi szét. Gyáros a 86 korona befektetési összeget részvénytársasági alapon óhajtja összehozni. Az érdeklődés a vállalat iránt óriási".

(22

^ A sok megvalósulatlan terv után a kiábrándultság hangja szólal meg ebben a rövid karcolatban. „A legfontosabb és legfőbb érdeke a nagyközségnek az, hogy itt gyár létesüljön" áll a képviselő-testület ülésének jegyzőkönyvében - de a szándék továbbra is kevés volt. A losonci Shusiczky János mezőgazdasági gépgyára sem épült fel 1909-ben, köszönhetően talán annak is, hogy a gyár tervezett helyszíne - a tisztviselő-telep mellett - a lakók tiltakozását váltotta ki. Szimbolikus értékű ez az utóbbi ügy: a tisztviselő-telep mellé akart gyárat építeni egy vállalkozó. Lehetne még folytatni a csupa negatívumokból álló felsorolást, de az eddigi adatokból is látszik, hogy Balassagyarmat nem tudott Losonccal vagy Salgótarjánnal versenyre kelni ezen a téren. Ennek oka volt földrajzi helyzete is: a Budapest és környékének ipari gyűrűjétől északra fekvő város távol van az Észak-Magyarországi iparvidéktől, mintegy holt térben helyezkedik el. A nehézipar nyersanyag hiányában nem találhatott itt otthonra, de még a környék mezőgazdasági terményeit feldolgozó sör és malátagyár sem épült fel: hiányzott a sörgyártáshoz szükséges tiszta víz - az artézi kút fúrása sem járt eredménnyel. A feldolgozóipar kialakulásának feltételei Losoncon eleve jobbak voltak: hagyományos és országos jelentőségű gabonaés gyapjúvásárai mellett még a vasút versenyével is életképes egy gőzmalom, fejlődött - a közeli gácsi konkurencia ellenére - a textilipar. Balassagyarmat a Felvidék hegyeinek és a síkság találkozásának vonalától már kissé délebbre esve került hátrányba. A vasúti fővonal így mindenképpen Losonc javára billenti a mérleget. Fájó pontja ez Gyarmat történetének, hiszen az országos érdekek nem egy hagyományos értékrend alapján - ami a megyeszékhely elsőbbségét jelentette volna - jelölték ki a fővonal irányát. Prioritást élveztek a salgótarjáni kőszéntelepek - ahol sürgető kérdés volt a szállítás megoldása - és a nyomvonal további kijelölésével összeköttetést kellett teremteni a Felvidék ipari központjaival - melyeknek Losonc is egyike lett - de a közelében fekvő gácsi posztógyárral is. Ebbe az igazi „iparvasút" koncepcióba Balassagyarmat nem férhetett be. Ez érvényesült a telefonhálózat kiépítésénél is. Az állami távbeszélő 1898-ban Losoncon, majd Salgótarjánban kezdte meg működését. A közigazgatás érdekeit szolgáló törvényhatósági hálózat csak 1905-ben épült ki, a járási székhelyeket kötötte össze Balassagyarmattal. 1910-ben Losoncon 127 előfizető volt, akik 286 317 beszélgetést folytattak, Gyarmat 57 előfizetője ugyanakkor 73 112-t /ez a szám a 47 előfizetővel rendelkező Salgótarjánban is magasabb: 76 700/.

(23} A Nógrádi Lapok a vitával párhuzamosan egyre többet foglalkozott a vasút kérdésével, elemzésekjelentek meg,

(24) melyekben a vasútvonalak mielőbbi kiépítését sürgették; a város létérdekének nevezték, ami nélkül nem képzelhető el a hőn áhított ipar fejlődése sem. 1862-ben a Balassagyarmaton megjelenő Felvidéki Magyar Közlöny még azt írta, hogy „a vidéki városok emelkedésére nézve nem lényeges dolog a vasút, sőt nagy kérdés, váljon a bolti kereskedés s a mesterségekre nézve nem éppen hátrányos-e, mert a módosabb osztály a gyors és olcsó közlekedés által Pestről, Bécsből látná el szükségeit, mely esetben a vidéki kereskedő és iparos nem emelkedhetik... A vasút hasznos a gazdaközönségnek, a terménykereskedőknek, de nem a vidéki iparosoknak, boltosoknak.,."

(25) Az érvek kísértetiesen emlékeztetnek a zalaegerszegi iparosokéra.

(26) A kilencvenes évek első felében aztán pótoltak a gyarmatiak valamit a lemaradásból, mert 1891 augusztusára elkészült a Balassagyarmatot Ipolysággal összekötő vonal. 1896-ban pedig átadták az aszódi és a losonci vonalakat is.

(27) A kereskedelmi-pénzügyi szerepkört vizsgálva más eredményre jutunk, mint az iparnál. Losoncot földrajzi helyzete is arra tette alkalmassá, hogy vásárain cseréljenek gazdát a Felföld hegyes vidékének és bányavárosainak termékei az Alföld gabonatermésével. A nagy gabonapiac mellett országos hírűek voltak a gyapjúvásárok - de ennek jelentősége a vasút megjelenése után, a főváros „közelebbre kerülésével" - „mert a vasúton elérhető legjobb piacon cserélt gazdát az áru"

(28) - érezhetően visszaesett. Balassagyarmaton az állatvásárok voltak nagyobb forgalmúak, gabonából a környéken termett árpa for-