Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A védőszentek kultusza a nógrádi bányavidéken

a többségében csehországi származású, illetőleg ehhez a kultúrkörhöz tartozó munkások ünnepelték a cseh védőszent napját megyénkben is.

(3) Szent Borbála mellett vidékünkön Szent Prokop vagy Procopius napja volt az első bányászünnep. Általában július 4-ét követő vasárnapot azonosították a bányászok védőszentjének napjával. Bányavidékünkön sok helyütt „ismertebb" volt, mint Szent Borbála. Mohai István (Milihovszky István, lengyel eredetű bányászcsalád 1877-ben Inászó bányatelepen született fia) 1934-ben írt verse az ünnep hangulatát eleveníti fel fél évszázad távlatából. A versét 1938-ban közölte le a Bányász c. havi lap: „Nagy vígság volt a telepen, ha megjött Prokop napja, Zenével ment a templomba bányászok színejava. Mise alatt égi ihlet szállta meg a lelkeket, Otthon pedig osztogatták a bort, húst és kenyeret. Egyenruhás bányász csapat, szenet vájó, hős sereg, Ősi Zászlónk megláttára fejvetéssel tiszteleg. Bányász-Himnusz ütemei emelik a szíveket, Könnyeket csalt a szemünkbe e megható jelenet. Ebéd után tánczene volt kint a hűvös erdőben. Táncolt, ivott a sok bányász, kurjongatott kedvében. Hordó sörnél kocingattak testvérek és barátok, Fizették a bő áldomást az újdonsült vájárok."

(4) Az ünnepségeken fontos szerepük volt a katonazenekarok mintájára szervezett bányászzenekarnak, illetve az alkalmilag verbuválódott zenekaroknak. A Prokop-ünnep jelentősége egyre inkább elterjedt megyénkben, mert a bányaigazgatóság számára közösségi szellem ápolásából adódó munkásfegyelmezési lehetőségeket is magában rejtett. Az 1885. évi május 29-én keltezett jelentésükben utaltak is rá, hogy ezen a napon szokták évente az új bányász díszruhákat is kiosztani. Tényként kell azonban megállapítanunk, hogy a kőszénbányászok zöme nem vallási eredetűnek tekintette Szent Prokop tiszteletét, hanem profánul bányatulajdonosnak, illetve az első szénkutatónak tekintette. Bányavidékeink idős bányászai szerint „Prokup éppen ellenkezője volt a Permondiinak (bányamanó, bányarém - Sz. F.), mert ő meg nagy, hatalmas ember volt. Ő volt az, aki legelőször hajtott függőaknát és amikor elérte a szénréteget másodmagával, akkor kezdtek el tanakodni, hogy kérjenek sok pénzt és ennivalót, de Prokop azt mondta: azt előbb kellett volna kialkudni, most már késő... Nagyon mélyen voltak már a föld alatt és ezen nem tudtak megegyezni. Prokop azt mondta, bízzák ezt a tulajdonosra, adjon nekik amit akar, de ebbe meg a másik munkatársa nem akart beleegyezni. Emiatt összevesztek, és amikor kifelé jöttek volna, hogy nem tudtak megegyezni, Prokop kirántotta a deszkát alóluk és mind a ketten a mélybe zuhantak, ahonnan soha többé nem kerültek elő ..." Komlósi Józseffel szemben Pókos János emlékezetében az élt, hogy „Ő volt a legelső bányász, aki leért a szénre (származását se lehet kideríteni) és róla nevezték el a Prokop-napot, vagy olyan szent félének nyilvánították, és az ő napján minden bányásznak július 4-én, vagy az utána következő vasárnapon ingyen adtak 1 cipót, 1/2 liter bort és 1/2 kiló húst a bányamagazinban, Prokop emlékére. Ez a szokás nálunk Forgáchon 1922-ig érvényben volt, ezután sajnos megszüntették. A legutóbbi ilyen ünnepség 1922-ben volt itt Jakubinál, azóta csak az emléke maradt fenn..." Grásel János somlyóbányai lakos is Prokopban a kőszén felfedezőjét vélte: „A szenet tartalmazó föld egy részének szénrétege a földfelszínhez egészen közel helyezkedett el, Prokop megállapította, hogy a szabadba nyúló fekete kő hasznos anyag, nagyon jól ég és meleget áraszt." Bórák József salgóbányai bányász szerint Prokop találta ki a bányaácsolatot: „Prokop bányája mindég beszakadt, sok ember lelte halálát a föld mélyén. Ezért Prokop elkezdte fával kitámogatni a járatokat, innét ered a ma is használt bányaácsolat." A bá50