Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A védőszentek kultusza a nógrádi bányavidéken

nyászok között élt az a monda is, hogy az éjszakai műszak bevezetése Prokoppal függ össze. A kazári Tőzsér K. János szerint: „Prokopnak csodálatosan szép felesége volt. Amikor a bányavezető megpillantotta, azonnal beleszeretett. De a nő nyíltan nem viszonozhatta a fiatal férfi szerelmét, ezért rávette a férjét, hogy éjszaka is járjon dolgozni. A bányában úgysincs se éjjel, se nappal, mindig sötét van. A férj mit sem sejtve ráállt. Nagyon sokat dolgozott, és végül megvakult, és a bányában lelte halálát." Bányavidékeinken ismert Prokop és Borbála monda sajátos változata található meg Kazáron: „Prokop nagyon szép ember volt, és beleszeretett Borbálába. Ellenezték az összekerülésüket, amikor már nyíltan nem járhattak, találkoztak titokban. No kérem szépen! - mind ahogy máma is és máskor is a szerelemnek gyümölcse lett. Prokopot Borbála szülei följelentették és bíróságra vitték, ahol Prokopot halálra ítélték. így szólt az ítélet: „... addig ássa magát a hegyoldalba, míg rá nem omlik!". Borbála azonban elmondta Prokopnak, hogy azt álmodta az éjjel, hogyha Prokop feje fölé tesz keresztbe egy fát és azt két oldalról alátámasztja, akkor nem omlik rá és életben marad. Ezt aztán Prokop meg is csinálta, és lassan előrehaladva ásta a hegyet. Esténként tüzet rakott. Egyszer, hogy ne süsse a tűz olyan nagyon, maga elé tett egy nagydarab követ. Hát látja, hogy az jobban ég, mint a fa. De ekkor csak egyedül volt, nem volt mellette Borbála. Másnap, amikor Borbála meglátogatta, örömmel újságolta neki a hírt Prokop, Borbála rávette, hogy jelentsék be, hogy él a fiú és mit találtak fel. Meg is tették. Prokop és Borbála ezután összeházasodhattak." (Balogh Mihály) A Prokop-napi ajándékozás (vállalati adományozás-juttatás) eredetét a salgóbányai Orosz Ferenc így magyarázta: „Prokop bányabáró volt, bányái ontották a jobbnál jobb minőségű szenet. De nagyon jóságos ember volt, szeretett volna kiemelkedni a vetélytársai közül is, ezért bevezette, hogy névnapján ajándékot osszanak ki a bányászok között." Az Inászó bányatelepen Szent Borbála mellett Szent Prokop is a bányászok védőszentjének számított, aki megvédi őket a bányabeli veszedelemtől. Ünnepnapját természetesen várták, mert a nap az önfeledt mulatozás jegyében telt el, szinte búcsú jelleget öltött. „A bányavállalat ezen a napon minden dolgozóját - szerény alamizsnával - megvendégelte. A magazinban erre a célra sütött kiscipókat osztogattak. Mindenki kapott 2 cipójegyet, 1 liter (értékű) sörjegyet (volt, amikor bort is adtak ki rá), 1 kg húsjegyet, melyet a helybeli magazinban beválthattak. A magazini vételezés után rendszeresen a kocsmában kötöttek ki". Sándor Rudolf gyűjtéséből is tudjuk, hogy az inászói bányatelepen a Prokop-napon már hajnalban hangos mozsárdurrogás jelezte a napi műsort. A tűzoltók kürtöse fújta a „sorakozót". A tűzoltók díszruhájukban, a bányászok ugyancsak sujtásos, bányászjelvényes díszruhájukban, díszfarbőrrel (arschléderesen, bőrkötényben) cserfagallyas csákóban sorakoztak, míg a többiek civilben, ünneplőben felöltözve, útra készen várták a városba (Salgótarjánba) vivő csillevágányon futó kisvonatot. Amíg várakoztak, a csapatok még egy utolsó főpróbát tartottak, nehogy felsüljenek a kíváncsi városi nép előtt. A bányamester vezényel nekik, „vigyázzt" dobbannak a fáradt lábak, de a bányamester nagy bajban van. Nem bírja kihúzni a vezényléshez hatalmi jelvényét: a díszkardot... Odaugranak és többen segítenek neki. Hárman is nekiesnek, míg végre sikerült azt kihúzni hüvelyéből... Hát persze, nem könynyen jöhetett az ki, hisz a tavalyi Prokop-nap óta igazán berozsdásodhatott. Máskor nem fog előfordulni - szabadkozott grúberfelsi Grúber Arthur bányamester - mert sótalan zsírral jó vastagon bekeni díszkardjának pengéjét... (A Selmecbányái eredetű Grueber család 1674-ben kapott nemességet I. Lipóttól az arany- és ezüstbányák művelésének előmozdításáért). A vonat összes kocsijai, sőt még az utána kapcsolt csillék is megteltek az ünnepségre igyekvőkkel. Tarjánban, a város (akkor még csak község valójában) szélén már zenekar várja őket. így mennek tisztelegni a bányakastély urai elé, akik integetve köszöntötték őket. Az ünnepség befejezése után a nagymisére baktatott a tömeg. A mise végére már mindenki a sörözőben hűsölt, vagy ha többet ivott, izzadt a júliusi kánikulában. Ugyanazzal a kisvonattal hazaérkezve, a kapott Prokop-napi ajándékból minden háznál ünnepi ebéd várta a hazaérkezőket (mert az asszonyuk otthon maradtak főzni), majd egy kis ebéd utáni pihenő után kezdődik az erdei táncplatzon a nagy majális... Táncoltak, daloltak, ki-ki a maga nyelvén, de 51