Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A védőszentek kultusza a nógrádi bányavidéken

XXIV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2000 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE A védőszentek kultusza a nógrádi bányavidéken Szvircsek Ferenc A karácsonyi, húsvéti ünnepeken, Szent Istvánkor, a bánya védőszentjeinek napján munkaszünet volt a bányákban, és ilyenkor díszruhában, zászlók alatt vonultak fel a bányászok ünnepelni. Ezeknek az ünnepeknek a magyarországi elterjesztésében a külföldi bányatisztek és bányamunkások játszották a főszerepet. Az ünnepek sorában is igen érdekes és izgalmas a védőszentek kultuszának a kérdése. A vallásosság a bányászok életében részben mint elődeiktől átvett, hagyományozott szokás, részben meggyőződés volt. A babonák (bergmanyik, vizesemberek, bányatörpe) megléte és a küzdelmes élettel szorosan összefüggő vallásosság általános elterjedéséhez hozzájárult a bányászok életében a foglalkozásukból eredő nagyfokú bizonytalanság, amit csak erősített az alacsony technikai színvonal, a „gründolási láz" idején a vállalkozói hanyagság, s az ennek nyomán fellépő gyakori bányaszerencsétlenség/^ A munkán kívüli, szórakozásra szánt időt a tisztviselők általában a bányakaszinóban tölthették el, míg a bányamunkások számára az összejövetelek lehetősége a kaszinó épületének olvasóiban, illetve kocsma jellegű részében volt biztosítva, ha nem kereste fel a telepen kívüli kocsmákat. Adataink szerint a sörfogyasztás fellendülése és elterjedése - a földesúri borkimérések látogatása helyett - Salgótarjánban a bányatelepeken kezdődött meg a múlt század hetvenes éveiben. A bányatelepi „étkezőház" 1873-ra készült el, amelyet hol „Speisehaus" hol „Wirtshaus" néven emlegettek és a kolónia társadalmi életének fontos tényezője lett. Az étkezőház és a többi telep kocsmáinak rendelései között találkozhatunk először az osztrák és a cseh sörgyáraktól igényelt sörfajták felsorolásaival.^ A külföldről érkezett tisztviselők és munkások bányászünnepként vidékünkön Szent Prokop napját tartották ünnepüknek és mint szokást hozták magukkal. A „régi jó idők" vidámsága szerint ünnepelték minden év július 8-ra eső Prokop-napot. Úgy tudták, hogy mint legelső bányász, ő fedezte fel a kőszenet a világon. Ugyancsak megünnepelték a december 4-re eső Borbála-napot (Szent Borbála) egyes bányatelepeken a megyében. (Európa-szerte a bányászok védőszentjének tartották Szent Borbálát.) A Prokop-ünnep vált a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vállalatainál központi jelentőségűvé. A nevét azonban nem találjuk a védőszentek között. Eredetét Nis városáig vezethetjük vissza, ahol a palesztinai első vértanú, cesareai Procopius (Szent Prokop) teste all. századig még a város egyik templomában feküdt. Procopius bűne az volt, hogy 303-ban a helytartó elé hurcolva nem mutatott be isten- és italáldozatot a császárnak. Helyette Homéroszt idézte: „Nem jó dolog, ha több úr van, egy úr legyen, egy király!" E mondatban Prokop világosan kifejtette álláspontját, hogy „egy Isten van, aki a világ teremtője és fenntartója". Ezért a vétkéért 12 vértanúval együtt lefejezték, ünnepét az újgörög naptár július 8-ra teszi. A 13. századtól a történeti irodalomban három csehországi védőszent: Vencel, Adalbert és Procopius között is szerepelt a neve. A csehországi Szent Procopiust (+1053) egy 1204-ből származó Szentek Élete c. mű, mint Csehország nemzeti patrónusai említi. Kezdetben remete életet élt, majd a sazavai bencés kolostor apátja lett. A középkorban mint apátot, a 16. században mint püspököt, a barokk korban mint remetét ábrázolták. Középkori attribútuma az apáti bot és a könyv volt. A 17-18. századtól legyőzött ördöggel, ostorral és esetleg menedéket kérő-kereső őzzel is ábrázolták. Legismertebb szobra a prágai Károly-hídon áll, F. M. Brokoff alkotása 1712-ből. A vértanú szent napján, július 8-án 49