Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: A békepárt megítélése a dualizmus korában
lássál! Hiszen ebből élt. Napról-napra folyvást dühösebb támadásokat intézett Madarász ellen, s immár egész leplezetlenül „gyémánttolvaj"-nak nevezte." (68 ^ Végül a már létező - egyébként korábban Madarász javaslatára felálló - számviteli bizottság Kubinyi Ágoston elnökletével, „csakugyan törvénybe ütköző visszaéléseknek jött a nyomára. Beigazoltatott, még pedig hitelt érdemlőleg, hogy a ládákat tolvajkéz törte fel; beigazoltatott, hogy lopás történt. Igaz, hogy a tettes nem volt kipuhatolható; de a felelősség egész rettentő súlyával mégis Madarászra nehezedett." (69) A vizsgálat eredményével a békepárt elérte célját. „Sikerült megbuktatnia Madarászt. Hanem Kossuth személyéhez, bár ellene is untalan áskálódott, nem volt képes férkőzni." (70) Valójában azt akarták, hogy Kossuth nyíltan álljon ki Madarász mellett. Ezt Kossuth nem tette meg, bár március 25-i híres beszédében elítélte az Esti Lapok sajtóhadjáratát Madarász ellen. Ha bebizonyosodik a Madarász elleni vád, úgy távoznia kell a kormányból, de ha nem, akkor a rágalmazókat kell büntetni. Kossuth ebben a beszédében tért ki az igazolások kérdésére is, kérve a házat, ne engedje leolvadni magát. Kossuthnak ugyanis akkor szüksége volt az együtt maradt parlamentre ahhoz, hogy az olmützi alkotmányra adandó válasz teljesen törvényes lehessen. Ez a válasz a Függetlenségi Nyilatkozat volt. Gracza a mellett van, hogy a békepárt nem a Függetlenségi Nyilatkozat tartalmával, hanem csupán időszerűségével nem értett egyet. Az április 13-i titkos ülésen „a békepárt a halasztás mellett kardoskodék. Azt mondta, hogy ügyünk még nem áll elég biztos alapon, kár volna a mentőhidat fölégetni. Várjunk tehát még; várjunk legalább addig, míg a főváros ismét birtokunkba kerül, s az országgyűlés visszatérhet székhelyére. Itt aztán szavunk annál nyomatékosabb leend." (71) A másnapi nyílt ülésen már nem szóltak ellene. Gracza szerint nem igaz az az állítás, miszerint a képviselők nem fértek be a templomba, mert az elnök kiürítette az első padokat a képviselők számára, s „a közönség az első felszólításra engedelmeskedik, s szép csöndesen hátrébb vonul." (72) Kossuth „eleinte gyönge, fátyolozott hangon beszél, azt mondja, a melle fáj... A szónoklat hevében hangja azonban mindinkább emelkedik...És érczes hangjának csengésével, szemeinek delejes tekintetével, mintha megvarázsolná az egész gyülekezetet... - Függetlenek akarunk lenni! - zúgják minden oldalról, előbb a képviselők, majd a közönség." 1 > Szó sem volt tehát itt kételyekről, önmarcangolásról, népharagtól való félelemről! „A legtöbb ember szemében könny csillan meg." (74) Mintha Hunfalvy Pál naplóját olvasnánk! Kossuth beszéde oly nagy hatással volt a hallgatóságra, oly annyira elragadta őket a pillanat nagysága, hogy mindenki a Függetlenségi Nyilatkozat mellett volt. Kossuth indítványának megtétele után „a padsorok közt végigsurran a komor aggódás hátborzongató szele: » Mi lesz most? « De azért a legtöbb arczon, csaknem megkövesedve az egyévi szenvedés alatt, ott ül a hajthatatlan datz: » Nem tágítunk, leszámolunk, bármi történjék is. «."" ^ Nagyon képszerű Gracza leírása! Lelkesedés és hajthatatlan dac - e két dolog volt a képviselők tettének mozgatórugója. Senki nem szólt ellene, még a Függetlenségi Nyilatkozat egyes pontjai is „lelkesedéssel és hazafiúi erélyes elszántsággal"^ fogadtattak el. De ha egyetértettek a Függetlenségi Nyilatkozattal, miért szövetkeztek Görgeyvel? Vagy inkább Görgey kereste a kapcsolatot a békepáttal? Ez egy újfajta megközelítése a fővezér és a békepárt kapcsolatának. Gracza szerint, ha Görgey megbuktatja a Függetlenségi Nyilatkozatot, „bukik vele Kossuth is. Ekkor aztán övé a hatalom, s a bocsánatkérő magyar nemzetet szépen oda vezetheti a trón zsámolyához .... Hadvezér és miniszter, tábornok és országgyűlési képviselő egy személyben. Mi kell még, hogy Kossuth felett győzedelmeskedjék? A parlamenti támogatás is meglesz, bizonyosan meglesz; hisz virul még a békepárt, majd a kezére dolgozik az. S e részben jól számított. Hisz a békepártnak, mint tapasztaltuk, kezdettől fogva csaknem összes működése odairányult, hogy Kossuth leszorítassék a vezérhelyről. Még az államcsínytől sem riadtak vissza ezek a jó urak."^ 77) Utolsó mondatával a Stein Miksa-féle összesküvésre utal. Tehát Görgey és a békepárt törekvése megbuktatni Kossuthot, és Görgeyt tenni meg diktátornak. Görgey eleinte nem akarta igénybe venni a békepárt ilyen irányú segítségét, sőt egy gyakran idézett levelében ezt írja: „A szerencsétlen békepárt! Nem békét, de nyaktilót!" Azonban „Budavár ostroma után megváltozott ebbéli nézete is. Mégis csak jobb lesz a béke, mint a nyaktiló. Kivált ha ez a bé44
