Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth László: A jobbágyi kolerafelkelés 1831-ben

Végső tudósítás a Choleráról Szánt-szándékkal halasztottam mindé mai napig irományom folytatását, hogy mindenek világosságra jővén magam is mind világosabbat, mind biztosabbat jegyezhessek ezen Tárgyban fő képen Patára nézve. -Áldasson tehát örökké az Imádandó Isten Gondviselés!. Már szabadabban lehetünk, tul lévén a veszedelmen, azon veszedelmen, mely noha nem megvetendő vala még-is szerfelett ijesztett bennünket.- Hogy bizonyosabb legyek jedzéseimbe, s tiszta valóságában adjam elől a dolgot, szükség még némellyekrül emlékeznem, tsak azért kis hogy ha még valaha az Isteni végzések ilytsapást eresztenék az emberiségre, ne tévelyegjen az akkor ugy mint mi most tévelyegtünk, s annyi hasztalanokat sőt szenvedéseket ne tegyenek, mint mi tettünk e lefolyt szerentsétlen 1831-dik esztendőben, e végett: Hogy már előre bocsájtott s e folyó esztendő Julius 15-dikén, Julius 26-dikán. Aug. 22-dikén tett irományaimra vissza emlékezzek, azokrul aztjedzem meg, hogy ámbár mind valóságos igazak legyenek, de minthogy azok akkor írattak a midőn Patán ugy el voltunk zárva hogy tsak nagy nehezen fértünk a hivatalos Tudositá okhoz is, e szerént a dolog valóságát ki meríteni nem lehetett, annyival is inkább hogy abban az üdőben okosak nem lehettünk sem a szó után, sem a tapasztalás után. Most már keresztül esvén a szerentsétlenségen mindenekbe nagyobb világosságba vagyunk, a melynek következésébe ezeket jegyezhetem meg mellyeknek-is némely része figyelmet érdemel. Most már mi a Cholerárul tsak meg-vetőleg s ugy szólván nevetségesen beszéllünk s azok a kik leg gyávábbak voltak a szerentsétlenségfolyamattya alatt, s a kiknek tsak a choiera szó említésére is ugy vert a szivek mint a sebes pitle, azok most leg vitézebbek, s minta rósz katona a ki ellenséget sem látott mégis ezer háborúról ditsekszik, ugy ezek is tsak gúnyolódnak az emberek tettei eránt. A Cholera üdéjében most már minden ember okos, most már senki sem félt tőle- pedig hasztalan; azt merem mondani, hogy a legfőbb fejedelmi személytől fogva az utolsó koldusig minden ember tett ezen üdő szakaszban valami bolondot vagy egybe vagy másba. Ide értem átallyán véve a Dicasteríumokat, a Vármegyéket. - A felsőbb rendelések egy mást érték de a mellyekből senki okos senki nem lehetett, most minden várasok és faluk el zárattatni parantsoltattak, a nélkül, hogy élelmekriil a lakosoknak gond lett volna, már ismét eontumaciális Házakat rendeltek, a hol vesztegelni kellett 10.15 s több napokig-is a nélkül hogy az illyeneknek tsak egy falat kenyeréről-is rendelés lett volna. - Az orvoslás módja minden jelöl egy mást érte nyomtatványokba, s egyik sem volt bizonyos és tzél-erányos, a mi is az orvosi Karnak századokig tartó g)>alázattyára válik, hogy a cholerát sem gátolni, sem bizonyosan orvosolni nem tsak nem tudták a Doktorok, de mind akkoráig még azt sem bírták el határozni ha ragadós e nem e ezen nyavalya vagy mi által terjed, vagy hogy lehet tőle menekedni s.a.t. - Innen volt hogy minden faluk végén a fegyveres strázsák, a vas-villások tátották dologtalanul a szájokat, s őrzötték a Helységet, belől pedig a faluba már szólt, a Haldoklók lelkéért a szomoríi harang szó. - Voltak ugyan praeservantiáink annyi, hogy állig bírjak az Apothecát kifizetni de mind sikertelen. Némely ember hatfélét is hordott magával, ugy mint chlor-meszet, kámfort, fenyü magot, foghagymát, meg tudja Isten miféléket. Egy orosz Doktor Leónak egy levelére bizonyosnak hitte a világ, hogy a Bizmuth leg bizonyosabb orvoslása a nyavalyának Öszve szedtük mindjárt a Bizmutot száz meg száz portiokra, hogy másoknak is szolgálhassunk véle, e mellé minden féle pilulákat, kenőtsöket, tseoppeket, s mit használtak, semmit. - Egyszer tsak az jön ki, hogy a ki ka Bizmutot be vette mind meg halt, s parancsolat is jött hogy azt mind el kell vetni, s el is vetettük ahogy vettük s éppen ezen orvosi bizalmatlanság volt a fő oka a rémületnek hogy nem volt bizonyos segedelem melyhez bizodalommal nyúltunk volna. De későbben észre vévén hogy a srázsáltatások haszontalanok, minden vigyázatok ellenére is be üt a nyavalya, akkor azt kezdettük hinni, hogy a levegő által terjed, s valahára nagy sokára reá mentünk hogy fel szabaditassuk határainkat a szabad ki és bemenetelekre, s lassan lassn ámbár több szomorú példák voltak minden felől, de még is kezdettünk hozá törődni s szerentsétlenséghez s nem ült mindég a képünkön a halál-félelme sárgája s azt kezdettük el hinni, hogy ezen nyavalya nem ragadós, egy helyen nem soká mulat, és hogy a Halál benne nem bizonyos, azért már szabadaban jártunk keltünk olyan helyen-is a hol a choiera uralkodott... Iram Patán November 30-dikán 1831. Esztendőben Grieger mp. plébános 31