Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel

Újabb, hosszú, súlyos percek. És még mindig nem Nagy Imre, hanem az országos hírű színész. Adynak a „Fölszállott a páva" című versét kezdi el szavalni, de nem hagyják végigmondania, lehurrogja a tömeg. * Végre Nagy Imre, és Nagy Imre beszéde. Alig nagyobb a hatása, mint Veres Péter szavainak a Bem téren. Az „Elvtársak" megszólítás miatt Nagy Imrét is lehurrogják. „Elég volt az elvtársakból!" - hangzik több oldalról. * Nagy Imre. Viszonylag közelről láthatta, ahogyan a Parlament épületének kiserkélyéről a tömeghez intézte szavait. Rövid szózatából az tetszett leginkább, hogy kifejezte nagyrabecsülését a magyar ifjúság iránt. Nem kevesebb, mint kilencszer említette a magyar ifjúságot, s háromszor még külön az egyetemi ifjúságot. * Gondolta, ennek a napnak is vége. Nagy Imrét elnyelte a Parlament óriási épülettömbje, a tömeg pedig kissé megcsappant reményekkel, csalódottan megindult. Mivel a „Nagy öreg" is ezt ajánlotta mindenkinek. Hogy térjenek szépen az otthonukba. A többség azonban nem haza ment, hanem a Hősök tere és a rádió felé vette útját. Mert a szárnyra kapott hírek szerint ezen a két helyen zajlanak az igazi események. * Tízóratájt a Rákóczi úton és az Astoria körül... Élénk minden, szokatlanul az. Szinte nappali fényesség az egész környéken. Rengeteg az ember, s nemcsak a járdákon, de az úttesten és a síneken is. Civilekkel száguldozó teherautók, szirénázó mentőkocsik. Fiatalok. És a fiatalok kezében fegyver. Az Astoria után a Múzeum körúton... Sokaság és tülekedés, főleg a Bródy Sándor utca torkolatánál. A Múzeum kert kerítésénél sínéről lefordított 49-es villamos. Lángol. Benzinnel öntötték le és meggyújtották. * Némán állt, és elcsodálkozott azon, amit látott. Nemsokára újra egy meglepő közjáték. Három tank érkezik az Astoria felől. Egészen lassan közeledtek, majd megálltak. Gimnasztyorkás magyar katonák kászálódtak ki belőlük. Azonnal civilek vették körül őket. Semmi pánik és semmi ellenségeskedés, hanem kölcsönös eszmecsere, komótos cigarettázás. Alig negyedóra elteltével a harckocsik távoztak. Az Astoria felé, amerről jöttek. * Továbbra is az emberáradat közepén, benne a forgatagban. Most már egyedül a sok ismeretlen között. Hirtelen ismerős hang ütötte meg a fülét. Megfordult, s a hang irányába indult, furakodva, ahogyan lehetett. Legnagyobb meglepetésére a Múzeum körút járdáján, pontosan a Bródy Sándor utca bejáratával szemben, szobatársát, A. P-t pillantotta meg, aki embergyűrűtől körülvéve rekedt hangon szónokolt. Kivárt, s néhány másodpercig nézte a latin-magyar szakos fiút, aki egyre jobban belelendült, s valósággal lobogott, mint Kossuth Lajos. - P., te itt? - szólította meg. - Láthatod - hangzott a kurta válasz. - Gyere, menjünk haza! - Eredj, ha akarsz, én maradok. 186