Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel

Rosszul esett az elutasítás. Közben elterjedt a hír, hogy szovjet tankok jönnek a Kálvin tér felől, de végül egyet sem láttak. Mindenki összevissza beszél. * És még mindig ott a furcsán gerincre döntött 49-es villamos. Már rég nincs benne senki, de továbbra is ég. * A rádió épületének kapujánál könnygáz és sortűz. A védő kiskatonák a levegőbe lőttek. Küldöttség ment a rádió épületébe, és sokáig nem jött vissza. Kint a tömeg azt hitte, letartóztatták őket. Pedig csak a folyosón tébláboltak, mert nem tudták, kihez és hová menjenek. * A Rákóczi úton fiatal fiúk teherautókon. Az ÁVH-t szidják. Rázzák az öklüket, káromkodnak. * Hazafelé indult, későre járt már. Váratlanul másik szobatársába Ő. K-ba botlott. - Úgy látszik, mindnyájan itt vagyunk, s senki nincs még otthon, a Ménesi úti diákotthonban. - Itt vagyunk, itt vagyunk, és mégsem találjuk egymást. - Menjünk be a rádióhoz! - Menjünk! Nem mentek a rádióhoz. Próbálkoztak, de nem sikerült a dolog. Az emberáradat útjukat állta. * Hazaindultak. Ketten az egész társaságukból. A Kálvin tér közepén jártak, mikor a rádió irányából csattanó lövések hangjait hallották. Megálltak, de utána semmi. Várakozó álláspontra helyezkedtek, valahogyan nem lett sürgős nekik a hazamenetel. Mintha tudták volna, hogy várniuk kell. A hőmérséklet még mindig kellemes, nyárias. Egy négyemeletes ház bejárati lépcsőjére ültek. * Nem beszéltek, hallgattak. Majd közeledő motorzúgásra lettek figyelmesek. És hamarosan láthatóvá vált, ami. addig csak hallható volt. Ponyvás teherautók közeledtek. Az Üllői útról a Kálvin térre értek, és ott, középtájt, majdnem velük szemben megálltak. A ponyva alól, hátul civil ruhás alakok ugráltak gyorsan le. Karabély, géppisztoly a kezükben, majd a vállukon. Körbe álltak, rövid ideig tanácskoztak mutogattak, aztán elindultak a Nemzeti Múzeum és a rádió épületének irányába. Csak a teherautókat számolta meg, a fegyvereseket nem. A fegyveresek távozása után négy jármű maradt a Kálvin téren. De nem sokáig. Megfordultak, s elsiettek az Üllői úton. * Gyakran nézett ezen a napon órájára. Az új karórájára, melyet az anyja vett neki a szeptemberi bányásznapon Salgótarjánban. Órája pontosan fél tizenkettőt mutatott a teherautók távozásának pillanatában a Kálvin téren. Még fél óra volt hátra 1956. október 23-ának eseménydús napjából. * Mostan már végképp haza. A Dimitrov téren, épp a Szabadság-híd előtt újabb lövöldözések hangjai. Puskalövések és ismétlődő sortüzek. Megkezdődött a rádió épületének igazi ostroma. Kettőjüktől ezzel búcsúzott 1956. október 23-a. * A csak hajnalban hazatérő kollégisták látni vélték a felrobbantott Szabadság szobrot a Gellérthegy tetején. Percekig nézték az óriási füstgomolyt, amely körülötte keletkezett. Tévedtek a hajnali hazatérő kollégisták. Nem füst, hanem a leszálló köd kavargott a Gellért-hegy tetején. 187