Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel

Az. asztalnál ülő tanár elnézően mosolyog, úgy látszik, nagyon jól tudja, miről van itt már szó. A jóképű, kise testes mérnökjelölt felolvassa a megfogalmazott követeléseket, és csatlakozásra szólít fel minden jelenlévőt, meg az egész egyetemi ifjúságot, az előző este a műszaki egyetemen történtek szellemében. Úgy néz ki, a csatlakozás rendben. Az előző, azaz hétfő esti, - műszaki egyetemen tartott - rendezvényen úgy volt, hogy ő is részt vesz. Nem így történt. Nyolcan indultak el a Ménesi úti kollégiumból, mivel érezték (tudták?), hogy ott valami fontos dologról lesz szó, csakhogy nem érkeztek oda. így csak ennek a napnak a délelőttjén értesültek arról, hogy hétfő este a Budapesti Műszaki Egyetemen tartott nagyszabású összejövetelen radikálisan átfogalmazták, s 16-ra bővítették a Petőfi Kör 14 pontját. Egyben döntést hoztak arról, hogy a lengyelországi események melletti szimpátia jegyében. 1956. október 23-án kedden, vagyis a mai napon, a tüntetést megtartják. Ezt a 16 pontos követelmény-gyűjteményt ismertette a jóképű, kissé testes fiú a Duna túlsó partján lévő műszaki egyetemről. * Október 19-én. Kónya Albert oktatási miniszter bejelentette a kötelező orosznyelv-oktatás megszüntetését és a honvédelmi képzés felülvizsgálatát az egyetemeken. Kedvező fogadtatás és általános öröm. Az ELTE jogi karán is, ahol Kardos professzor úr tolmácsolta a miniszteri döntést. * Néhány „hang" - a hallgatók jó nagy részének, származására hivatkozva - próbálta lecsillapítani a korábban eléggé felszított kedélyeket. Ugyanis a felfogás szerint a népi származású egyetemistáknak hálásnak kellene lenniük e magas szintű tanulási lehetőségért a fennálló rendszernek. De hálát, akkor már nem érzett senki, megváltozott a helyzet. Elmúlt a lelkesedés elmúlt a hit. * A déli órákra az események hihetetlenül felgyorsultak. Felettébb izgalmas hírek, és azok továbbadása. Hallotta, hogy Koczkás Sándor, a magabiztos fiatal tanár valahol az épületben felolvasta az egyetemi ifjúság követeléseit, és ezt - állítólag - az egyetem legfőbb vezetői előtt, tette. Ott, közöttük, épp a VIII-as teremben, az említett előadás szünetében. K. R. évfolyam- és kollégistatárs nagy hangon azt fejtegette, hogy a tüntetés fel fogja gyorsítani az eseményeket, és visszavonhatatlanul megkezdődik a tisztulás minden területen. Nem sokkal tizenkét óra után elterjedt a hír az egész épületben, miszerint a Belügyminisztérium nem engedélyezi a lengyelek melletti demonstrációt. Állítólag ezt a Kossuth Rádió közölte az egész ország népével. Mindenki Piros Lászlót, a belügyminisztert szidja. Ezt követően egy fél órával újabb információ, egy másféle. Az, hogy Piros László belügyminiszter közleményben feloldotta a gyülekezési és felvonulási tilalmat. Most nemi szidja senki Piros Lászlót, igaz, nem is dicséri senki. A bizonytalanság azonban a közlemény ellenére megmaradt. * Az ebédidőt követően - mert az is volt 1956. október 23-án - a Március 15-e téren gyülekezett az ELTE Bölcsészettudományi Karának ifjúsága, majdhogy nem teljes létszámban. Nem túl messze Petőfi Sándor szobrához, de nem is túl közel. A zavarosan hömpölygő Duna mögött a vár távolabbról, közelebbről pedig az Erzsébet-híd roncsai figyelték őket és a fejleményeket. Az 182