Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Soltiné Késmárky Dóra, Késmárky Mátyás, Késmárky István: A Nógrád megyei Késmárky család krónikája

vármegyében, ugyanők előfordulnak az 1841. évi összeírásban is, ekkor Baján laktak. Ennek az ágnak Óbecsén volt földesúri joga". A Dudás Gyula által [5, 6] közölt 1841-es nemesi összeírásokban nemcsak Baján, hanem Óbecsén is szerepel egy József és egy Pál (Baján Kézsmárky néven, de ennek nem kell jelentőséget tulajdonítanunk). A bajai Józsefet és Pált sikerült azonosítanunk az anyakönyvek alapján, így ők létező, de biztosan más személyek (mindkettő születési dátuma jól egyezik két ismert sükösdi család József és Pál nevű gyerekével, akik nyilván Bajára költöztek és ott éltek). Mind a négy férfi felesége és „gyermek sorozata" különböző x

. Borovszky tehát tévesen következtette ki, hogy az óbecsei fivérek Bajára költöztek volna. A „Bács-Bodrog megyei ághoz" tartozó óbecsei fivérek közül legalábbis Pál a század első felében bizonyosan helyben lakott és gazdálkodott. Ezt az is valószínűsíti, hogy a két testvér 1847-ben Óbecsén szerződést kötött, melyben megegyeznek, hogy bizonyos örökölt földek „édes anyánk éltéig még osztatlan állapotban vannak". Páll (így) a szerződést, mint „haszony bérlő" írta alá. (A szerződés eredetije a család birtokában van.) Alapos okunk van tehát Borovszky közlésében kételkednünk. A 3. számú (egy hiányzó vesszőtől eltekintve bizonyára pontos) dokumentum másolat is a Veszprém megyei (berhidai) leszármazás ellenkezőjét igazolja. A család története dióhéjban a következő: Bizonyos, hogy Késmárky Albert jelentős földbirtokot és vagyont nem szerzett. A család tagjai Albert és fiai, unokái közül többen a törökök kiűzésével kapcsolatos hadműveletekben résztvettek, vagy legalábbis azok következtében hányattatást szenvedtek. Az egyik unoka (Gábor fia Gábor vagy András?) török fogságba is esett, de kiszabadulhatott, mert később Vácon mindketten családot alapítottak Xl

. A nemességszerző két fia, Gábor és András ( 1695-ben hadbiztos) a Rákóczi Szabadságharcot követő években - idézve egy 1791-es tanúvallomást - „fölső Országrúl Gabona-béli szükségben e-táikára származtak itten bővebb termés lévén, ugyan T. Nemes Pest Vármegyében helyhesztetett Sükösd Nevű heljségben meg is telepedtek" x

". Gábor korábban NagySalomiában (Nagy-csalomia az Ipoly jobb partján), majd Vácon lakott. Idősebb fiai Vácon maradtak, nem költöztek az apjukkal. Az anyakönyvek alapján bizonyítható, hogy a Sükösdön jelenleg is élő, különféle ragadványnevű és egymást a közelmúltig nem rokonnak tartó Késmárky családok mindegyike az 1649-ben nemességet kapott Késmárky Albert deák leszármazottja. Ezek a családok főleg gazdálko/. kép Budai Bornemisza Bolgár Pál, a közismert prókátor 1661. január 17-én Szécsényben kelt végrendeletének hitelesítő aláírásai: „ ... Lett pedigh az testamentom több ilyen böcsületes személyek előtt úgy mint az mi böcsületes ecclésiánk becsületes ... ja Tiszteletes Karácsom István Úr előtt, és ugyanazon Széczini Presidiumban lakozó nemzetes nemes és vitézlő Darvas János Nógrád Vármegyének eggyik szolgabírája előtt; Nemzetes nemes és vitézlő Rádai András, Gesztelyi János, Késmárki Albert Deák, Borbély Tamás és Gönczi György uraimék előtt..." Az aláírások és pecsétgyűrű nyomatok a fenti sorrendben (Borbély Tamás kézjegye az X). (NML IV.l.b. Nemesi közgyűlés iratai 1610-1670 és az idézet Jakus Lajos, Szécsény prókátora Budai Bornemisza Bolgár Pál Bolgárországtól Bolgárfaluig; Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, Salgótarján, 1985,1132. oldal) 174