Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Soltiné Késmárky Dóra, Késmárky Mátyás, Késmárky István: A Nógrád megyei Késmárky család krónikája

Az „A" jelű 1779-es Nógrád megyei bizonyságlevél, valamint a „C" és „D" jelű 1779-es bajai illetve 1791-es pesti tanúkihallgatási jegyzőkönyvek alapján 1791-ben készült (meglehetősen hiányos „B" jelű) „Tabella Genealogica" (NML Nobilitária IV. l/h. 5. doboz, K21). dással foglalkoztak és az egyes ágak idővel ragadványneveket kaptak (Csusza, Csuka, Bunyerka, Gánca, Facskó, Icsány, Smójó). A Sükösdről Kalocsára, Bajára, Bács-Bodrog és Tolna vármegyébe, majd onnét tovább elszármazott családokra tisztviselői vagy értelmiségi foglalkozás voltjellemző (gazdatiszt, iskolamester, jegyző, esküdt, jogász stb). Ezek első képviselője K. János, akinek apja (K. Gábor) „János fiát az üdőbéli Kaloisai Érseknek ajálván ugyan azon Érsektől minden akori üdőhöz szabót tudományban neveltetett.... az által bizonyos tisztségre is emeltetett" (tisztségviselő, „ludi magister" azaz iskolamester és orgonista volt) a Kalocsai Érsekségnél, valamint K. József (uradalmi pintér) ugyanott. A XVIII. század közepe táján népszerű emberek lehettek Kalocsán, mivel mindketten közel 50 alkalommal szerepelnek az anyakönyvekben, mint keresztszülők, azonkívül számos esetben, mint házassági tanúk. Bár egyéni sorsokról nagyon keveset tudunk, a családfa száraz adataiból is leolvasható a küzdelmes, nehéz élet. (Természetesen egyáltalán nem gondoljuk, hogy ez az adott korban és az adott helyen egyedülálló dolog lett volna!) Magas csecsemő és anyahalandóság, betegségek, járványok. Boldog lehetett az, akinek nyolc-tíz gyermekéből kettő-három felnőttkort ért és családot alapíthatott. A „kisnemesek" sem kultúra, sem életmód, sem vagyoni helyzet szempontjából nem különböztek lényegesen a jobbágyoktól, parasztoktól. A „vegyes" házasságok nagy gyakorisága is azt mutatja, hogy köztük levő társadalmi gátakról nem lehet beszélni. Kitörési lehetőség mindkét csoport számára elsősorban a tanulás és a polgári foglalkozások űzése volt [12]. Ismereteink szerint a családból különösebben híres, vagy tehetős személyek nem származtak, de szerény, dolgos, tehetséges és felelős közéleti gondolkodású emberek számosan. Eddigi tudomásunk szerint ketten vettek részt az 1848-49-es Szabadságharcban, K. József (Menyhért) és K László. József (12 gyerekes Tisza-melléki Korona Kerületbeli számvevő, hites írnok Óbecsén) 54 éves korában nemzetőr századosként a szőregi csatában halálos sebet kapott. László Dunaföldvárról vonult be önkéntesnek és végig a Bácskai (IV.) Hadtestnél szolgált, ahol többször előléptették (Dr. Bona Gábor közlése). A Kiegyezés után pénzügyminisztériumi tisztviselő lett. 175