Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Közlemények - Soltiné Késmárky Dóra, Késmárky Mátyás, Késmárky István: A Nógrád megyei Késmárky család krónikája
E rövid bevezetés után vizsgálatainkat végképp a Késmárky (Literáti azaz Deák) családra korlátozzuk. Meg kell még említenünk a családunkkal kapcsolatos egyik komikus tévedést is. Nagy Iván [ 11 ] a következőket írja: „Késmárky család. Jelenleg Pest és Veszprém megye nemes családai sorúba számítataik. Egy Késmárky család alapítója volt Késmárky máskép Literáti Albert,.... Nevezett Késmárky Albert özvegy Kemény Jánosnénak Lónyay Annának Szécsénben (Nógrád vm.) tiszttartója volt 1663-ban v ". .... E család - úgy látszik - még a nemességszerzőben halt ki, és így jutott a nemeslevél a megye levéltárába. Nem is találni a megyei nemességi lajstromokban többé a család nevére. " Hát ez így nem igaz, itt vagyunk, élünk. Amint az alábbiakból kitűnik, Pest megyében is (Sükösd korábban oda tartozott) a Nagy Iván által említett Nógrád megyei család élt és él még ma is. Egyébként az 1649-ben egyetlen leányával, akkor még fiú utód nélkül nemesített Albert őst Nagy Iván is szerepelteti még 1663-ban, élve, 14 év alatt pedig ősapánknak akár egy tucat fia is születhetett még (kettőről bizonyosan tudunk). Ha jobban utánanéz, úgy könyve megjelenéséig (1857-60-ig) jó néhány Késmárky adatot találhatott volna - igaz, nem Nógrád megyében, de hiszen ő könyvében az ország minden megyéjében élő nemesek adatait feldolgozta, nem megyéik, hanem neveik abc sorrendjében. A sors iróniája, hogy a levéltár - melynek vezetője nagyapja, apja, majd ő volt - és ahol nemesi levelünk szerinte is van, az utóbb éppen őróla elnevezett „Balassagyarmati Nagy Iván Múzeum" iratgyűjteményével került Salgótarjánba és nyilván ugyanott kell lenniük azoknak az adatoknak is, melyekről a „Turul" folyóirat 1914. évi évfolyamában M. S. J. aláírással (Miskolczy-Simon János, 127-129. oldal) egy hosszú cikk olvasható „Hamisítványok Nógrád Vármegye levéltárában" címmel. A mi családunk neve nem szerepel az említettek között, ellenben ott áll a neve az akkor már 13 éve halott „Nagy Iván neves genealógus"-nak, akinek „a Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezett családi iratai nagyobbrészt hamisítványok". „A családnak Nógrád megye levéltárában őrzött iratai közt is van egypár hamisított dolog. Nagy Iván mindenesetre jól ismerte a nála levő, s a megye levéltárában fekvő családi levelek hamis voltát, s maga genealógiáját mégis ezek alapján állította össze." így fest, ha „a hóhért akasztják". Az irodalomból ismert nemességigazolási dokumentumok (tanúkihallgatási jegyzőkönyvek és bizonyságlevelek) közül az alábbiak feldolgozása járt különös haszonnal: 1. Késmárky Gábor Vácon maradt unokáinak (Mátyás fia György, István, József és Mátyás) Pest-Pilis-Solt megye ügyészéhez benyújtott kérésére lezajlott 1777-es vizsgálat (Pest Megyei Levéltár IV.75 a Pest-Pilis-Solt vm. Acta nobilitária 1777-1779 K54). 2. A Késmárky Gábor sükösdi unokáinak (Ádám, Mihály és János, előbbiek István fiai, utóbbi Ferenc fia) kérésére lefolytatott 1791-es ügyészi vizsgálat (Nógrád Megyei Levéltár Nobilitária IV. l/h. 5. K21). Az iratanyag egy (igaz, meglehetősen hiányos) genealógiai táblázatot is tartalmaz (lásd 2. kép). 3. Egy (a család tulajdonában levő) 1906 körül készült másolat az óbecsei Késmárky József (Menyhért) és Pál (Antal) 1820-as (november 23-ai?) nemességi igazolásáról, melyben betétként szerepel K. János (ludi magister) fiainak kiadott 1777-es Nógrád megyei bizonyságlevél (bemásolva az 1777. szept. 15, „Érseki Bácsmező Városában folyvást tartatott KözGyűlésében Jegyző könyveinknek 56-ik száma alatt") latin szövege. Eszerint az óbecsei fivérek apja K. János fiai (József, Pál Antal m , Mátyás 1X és Ferenc) közül az első. A fenti dokumentumok nélkül nem lehetett volna rekonstruálni a családfa legkorábbi generációit. Szerencsére a tanúvallomások és a sükösdi anyakönyvek adatai kellő „átfedésben" vannak, így a személyek azonosítása általában nem okozott problémát. Az óbecsei fivérek azonosítása apjuk költözése(i) miatt lett volna különösen nehéz. A már említett Borovszky féle monográfia [2] egy további tárgyi tévedést is tartalmaz. Szerinte „A veszprémi ágból József és Pál-Antal 1820 november 23-án hirdettették meg nemességüket Bács-Bodrog 173
