Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Soltiné Késmárky Dóra, Késmárky Mátyás, Késmárky István: A Nógrád megyei Késmárky család krónikája

• Késmárky (alias Literáti) család (Nemességszerző K. Albert, címeres nemeslevél kelt Pozsonyban, 1649. április 13-án, kihirdetve azévben, június 21-én, Nógrád váregye Sztregován tartott közgyűlésén. Az eredeti armális a Nógrád Megyei Levéltárban van.) Ennek a családnak legtöbb tagja Sükösdön élt és él. • Kézsmárky (vagy Kézmárszky) család (1649. május 28-án K. György kapott címeres nemeslevelet, kihirdette Szepes vm. 1650. ápr. 6-án, eredetije a Szepes megyei Levéltárban van. A családfa Förster Jenő cikkében [7] található '. A címerpaizs egy korinthoszi oszlopot tartalmaz. • késmárki és lőcsei Késmárky - előneve után ítélve Szepes megyei család - Erdélyben élt. A nemeslevelet K. Sámuel kapta 1663 június 23-án, a családfa Sebestyén József cikkében található [14]". • Trompler (alias Késmárky) család (Nemességszerző K. Kristóf, címeres levél kelte: 1696. febr. 14., megtalálható a Lőcsei - volt Szepes Megyei - Levéltárban). Kempelen (1932-es XI.) pótkötete ugyancsak 1649. április 13-ai armálissal egy „késmárki Késmárky" családot is említ, János nevű nemességszerzővel. 1998-ban a Veszprémi Levéltárban őrzött két dokumentum alapján („1820. esztendőben tartott gyűlések jegyzőkönyve", 43. kötet július 17, 96. és 97. pont, illetve „Veszprém Vármegye Törvényhatósági Bizottság Jegyzőkönyv 1885 évről" című kötet 537 per 13873/885 szám) ennek a családnak az eredetét megnyugtatóan sikerült tisztázni '": • késmárki Késmárky család (a nemeslevelet K. János kapta 1647. június 10-én, Pozsonyban, III. Ferdinánd királytól). Ez a Késmárky János a Pozsony megyei Csütörtökön volt földbirtokos. A család később Berhidára költözött. Ezt a családot több szerző is tévesen Késmárky Literáti Albert leszármazottjának vélte (Borovszky [2], Daróczy [3], Dudás [4])

1V

. A tévedés oka az lehet, hogy a családfán alább jelölt „Bács-Bodrog megyei ág" a berhidai előnevet használta. (Ennek okát egyelőre nem ismerjük.

v

) Az 1998-ban végzett „telefonkönyv kampányunk" során szereztünk tudomást még egy Késmárky családról: • Késmárki-Galli család (címeres levél II. Mátyástól, aki 1608-tól 1619-ig uralkodott; az eredeti armális a család egyik tagjánál van, a címer kakasos motívumot tartalmaz). Összegezve elmondhatjuk, hogy mind a hat család eredete - nem véletlenül - a Felvidékre mutat. Nem kizárható, hogy némelyik külön-külön (és különböző címerrel) nemesített családnak lehettek közös ősei is, de alig elképzelhető, hogy erre vonatkozó összefüggő adatsorok napvilágra kerüljenek. Érdekes azért megemlíteni a családnév

Vl néhány jóval korábbi előfordulását: 1400-ból Késmárki Tódor fia György klerikus Szepes megyében [ 10] és 1467-1477-ből Kézsmárki János ménhárdi és szepesolaszi plébános „sacrae paginae professor" [ 1 ]. Ez utóbbi kéziratokat másolt és két műve maradt fenn, egyik a Budapesti Egyetemi, másik a gyulafehérvári Batthyányi Könyvtárban (utóbbi címe Summa Theologica). A két előbbi hivatkozást a Ráday Levéltár kiadatlan Daróczy anyagában találtuk. Egy Késmárky Péter kanonokot Sebestyén is említ cikkében, 1426-ból [14]. A nemesítések előtt egyes úrbéri vagy egyéb lajstromokon kívül jobbára csak a papként kiemelkedő családtagok hagyhattak írásos nyomot maguk után. Kempelen könyvében az említett tévedésen kívül még egy furcsaságot találtunk: „Kézsmárszki családbeliek: Az 1754/55 évi országos nemesi összeíráskor Pozsony megyében György, Sáros megyében András, Szepes megyében Pál, János éltek". Itt is tettenérhető két különböző, más címert használó család tagjainak „egybemosása". A Pozsony megyei György ugyanis a berhidai, a többiek a másodikként említett szepességi családhoz tartoznak. 172