Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János: Korai miocén hód - Steneofiber depereti MAYET, 1908 - előfordulása Zagyvapálfalván

Méretek: L: 5,25 mm, Wa: 5,6 mm, Wp: 5,3 mm, Hh: 5,3 mm (5. ábra) A M3 zápfog ehhez alapjaiban hasonló azzal a különbséggel, hogy a hypoflexus nem nyúlik be olyan mélyen, és a mesoflexus sem hátrahajló. A parafosette mögött egy kisebb zománcgyűrű, a subparafosette is megjelenik a fogfelszín elülső lobusán (7. ábra). Méretek: L: 5,0 mm, Wa: 5,2 mm, Hh: 4,9 mm Cementképződés a flexusokban és a flexidekben sehol sem tapasztalható. A felső zápfogakon jól látható a kezdődő gyökérképződés (7. ábra). A hypostria, ill. hypostriid sehol sem éri el a fogkorona bázisát. Nyugat Európában a Steneofiber nemzetség a késő oligocénre és a korai miocénre jellemző. Az oligocénben a Steneofiber dehmi ismert, a korai miocén MN 1 és MN 2 zónákban ( Agenian faunaegység) a kistermetű Steneofiber eseri fordul elő, míg az MN 3-4 -5 zónákban (Orleanien faunaegység) a Steneofiber depereti. Az irodalomban leírtak a fajnak ennél fiatalabb -középső miocén korú előfordulásait- is pl. Katalóniából (ÁLDANA CARRASCO, 1992), de ezeket HUGUENEY (1999) rendszertanilag kétségesnek tartja, vagy a Chalicomys jaegeri fajhoz sorolja át, ahol a gyökérképződés már eltűnik, ugyanakkor a fogak flexusait ill. felxidjeit már gazdag cementállomány tölti ki (ÜNAY, 1976). A S. dehmi -S. eseri -S. depereti fajok közötti evolúciós kapcsolat nyilvánvalónak tűnik. A fejlődési vonal legjellemzőbb evolúciós trendjei a méretbeni növekedés, a fogkorona magasságának növekedése és a gyökerek visszafejlődése volt. A S. eseri -S. depereti közötti átmenetet HUGUENEY (1999) az MN 3 zónába teszi, melynek radiometrikus korát STEININGER et al (1996), valamint MEIN ( 1999) 18 és 20 millió év közé datálja . HUGUENEY et ESCUILLIÉ (1995) írtak le egy igen szerencsés franciaországi leletet, ahol egy üregkitöltésből egy egész Steneofiber család maradványai kerültek elő, felnőtt egyedek és két generációhoz tartozó fiatalok. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a korai miocén hódok már a ma élőkhöz hasonló családi közösségekben éltek és ugyanúgy kétéves ciklusban nevelték kölykeiket, mint ma. (A felnövekvő fiatalok a születésüket követő év végéig maradnak a családdal, így kb. júniustól decemberig együtt él a fiatalabb és az idősebb utódnemzedék.) 146