Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János: Korai miocén hód - Steneofiber depereti MAYET, 1908 - előfordulása Zagyvapálfalván

Kőzetrétegtan i összefüggések A lelőhely szelvényének l.,2. és 3. rétege a Zagyvapálfalvai Tarkaagyag Formáció részét képezi (a 4. és 5. rétegek negyedidőszakiak). A formációt HÁMOR (1985) szerint durvaszemű homokos kavics, kovával cementált homokkő, agyagos aleurit, valamint lilásvörös és zöldesszürke agyag alkotja. Ehhez a kőzetrétegtani egységhez sorolják az ipolytarnóci lábnyomos homokkövet is. Területi elterjedése Dél-Szlovákiára és Észak-Magyarországra esik. Ny- felé a Galga völgyéig, Délen a Bércei -Nagybátony -Darnó hegy vonaláig nyúlik. A formációból mindezidáig szórványos nagyemlős-leletek kerültek elő. NOSZKY J. (1931) szerint Dornyai Béla a Zagyvapálfalvától DK-re fekvő meszesalji kavicsbányájából Prodinotherium zápfogakat gyűjtött, Lőrenthey Imre pedig Prodinotherium, vagy Maslodon lábszárcsontot talált a Salgó -vár alatti fogaskerekű vasút bevágásában. Nemti község klinkeragyag -bányájából egy Rhinocerotidae agyar ismert, mely a MÁFI gyűjteményében megtalálható. KORDOS (1985) még a Sóshartyán feletti Kapcás -tető kavicsbányájából említ kistermetű kérődző (Lagomeryx ?) fogakat. A Zagyvapálfalvai Tarkaagyagot fedő Gyulakeszi Riolittufa Kazár környékén gyűjtött mintáiból a nyolcvanas években KAr módszerrel radiometrikus kormeghatározásokat is végeztek, melyeknek eredménye 19,6 + - 1,4 millió év (HÁMOR, 1985). A tarkaagyag tehát ennél csak idősebb lehet. A hazai radiometrikus dátum és a fent idézett nemzetközi irodalmi adatok (MN 3 zóna, 18 -20 millió év, S. eseri -S. depereti átmenet) annak lehetőségét is felvetik, hogy a nagytermetű Steneoflber depereti Közép Európában valamivel korábban jelenhetett meg, mint Nyugaton. Magyarország területén ennél idősebb hódieletet KRETZOI (1976) ismertetett a Komárom megyei Szend 2. sz. fúrás felsőoligocén v. alsómiocén képződményeiből Steneoflber humilidens n. sp. néven. A kistermetű és alacsony fogkoronájú faj validitását HUGUENEY (1999) vitatja és a Steneoflber dehmi szinonimájának tekinti. A tanulmány a T 029148 sz. OTKA -téma keretében készült. 147