Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669-1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása
írói sem kerülték meg. Szekfű Gyula véleménye szerint a kuruc hadsereg szervezésében végzett szakértő munkája miatt Rákóczi, Bercsényi, Károlyi Sándor mögött foglalt helyet Forgách Simon, ki azonban gőgössége miatt „sem vezértársaival, sem az alája adott országrészekkel nem tudott bánni, például Erdélyt aránylag nagy sereggel sem tudta megtartani"/ 21 ^ Az azért fentiekhez hozzátartozik, hogy az erdélyi nagyurak meghatározó része félt tőle és egyben féltékeny is volt rá, ezért megtartani az országrészt csak állandó katonai ott tartózkodással lett volna lehetséges. Markó Árpád Forgáchot „a kuruc sereg egyetlen képzett stratégája" minősítéssel jelölte meg, aki Rákóczit a reguláris hadsereg irányában mozdította el/ 22 ^ A tisztikar túlnyomó része - élén Bercsényivel - a keleti, a váratlan meglepetésen, a gyors rajtaütéseken alapuló hadviselés híve volt. Ez a felfogásbeli különbség volt az egyik lehetséges oka a Bercsényi - Forgách ellenségességig menő szembe állásának is. Markó úgy vélte: „Hiányzott a fejedelem oldala mellől valaki, - aki mint a mai hadsereg vezérkari főnöke - a fővezérrel, tehát Rákóczival közösen megbeszélt hadműveletek részintézkedéseit kidolgozta, és a vezénylő tábornokokat a fővezér szándéka szerint irányította volna. Erre az állásra lett volna megfelelő tábornoka - Forgách Simon gróf - de ez a kuruc vezér kiegyensúlyozatlan természete, főleg pedig Bercsényinek iránta táplált ellenszenve miatt a sereg fővezetésében nem jutott szóhoz."^ 2 ^ A kuruc vezérkaron belül megmutatkozó irigységhez az is hozzájárulhatott, hogy 1705-ben Forgách volt a legképzettebb, legfegyelmezettebb reguláris lovasság parancsnoka/ 24 ^ A minősítéseken el kell gondolkodnunk. Be kell látnunk, hogy a szakmai irányultság kibékíthetetlen különbségekből adódó feszült helyzetek adhatták alapjait Forgách olykor önfejűnek tűnő, olykor érthetetlen döntéseinek. Az állandó bizonyítási kényszere, a ki nem mondott, vagy ki nem mondható gondolatok által gerjesztett feszültség, a katona logikája, a táborban jelenlevő alacsony szakmaiság, az egyébként sem könnyű természetű tábornokot sodorta a végzete felé. A legújabb hadtörténeti mű is elismeri, hogy Forgách „jól képzett katona", aki „származása és katonai tudása révén Rákóczi és Bercsényi után rögtön a harmadik helyet foglalta el". A mű szerint nehezítette mindennapjait, hogy „a katonatársak árulással vádolták". Mindez az eredendően meglévő impulzív, lobbanékony magatartását felerősítette/ 2 ^ Forgách tulajdonságának ellentmondásossága a szerzőre is átsugárzott, mert így folytatta: „A sok között jól megállta a helyét", a ráosztott nagy feladatok azt igazolták, hogy „ambíciója nincs arányban tehetségével. Alkalmasabb személyek nem létében töltött be különböző országrészekben főparancsnoki tisztet, s munkájának hatékonyságát egyéni gyengéi, határozatlansága, indulatossága, és hajlama a részegeskedésre rontották"/ 2 ^ Fogságban A kortársak közül is sokakat meglepett, hogy Rákóczi az általa oly nagyra becsült tábornokot 1706. november 22-én Perényben elfogatta. Rákóczi kora ifjúságától ismerte Forgáchot, és szavai szerint „egyedüli volt a magyar urak között, akivel kapcsolatban" volt. Az esztergomi katonai vereségért, ahol Forgách nem az írásos parancsban foglaltak szerint cselekedett, őt okolták. Mindez oly nagy felháborodást váltott ki a kuruc vezérkarban, hogy Rákóczi az elfogatásáról szóló döntésre kényszerült. A haditanács ítélete elől így megmentette Forgáchot a fejedelem, aki továbbra is tisztelte tábornokát, és úgy gondolta, „mindaddig fogva tartja, míg gyökeres javulását nem tapasztalja"/ 27 ^ Az elfogatás körülményeiről olvassuk ismét a legilletékesebbet, Rákóczi Ferencet, aki a történteket így örökítette meg: „Miután szétosztottam hadaimat, melynek egyik részét Bercsényi a Vág felé vezette, Forgách egy faluban csatlakozott hozzám, ahol karabélyosaim ezredesével elfogattam őt, és egyik kocsimon Krasznahorka várába vitettem, ahol a két Andrássy tábornoknak - a vár urainak - beleegyezésével udvari csapataimból egy századot Forgách őrizetére ott hagytam. Elfogatását Bercsényi gróf13
