Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön

titulusát Sarlós Boldogasszonyra módosították. Mezőtárkányban oltár esetében figyelhetünk meg ha­sonló változást. 1906-ban a mellékoltár Szent István képét Mária mennybemenetelére cserélték/ 72 ' Szűz Máriának, mint Magyarország Védőasszonyának különféle ikonográfiájú ábrázolásai voltak, megjelenítése a XVIII. századig nem különült el. Magyarok Nagyasszonya lehetséges középkori ábrázo­lásaihoz fogódzót jelent Heltai Gáspár XVI. század derekán írott, Szent István országfelajánlásáról szó­ló - már hivatkozott - idézete, melyben államalapítónk ezt mondja: „És ha valami veszedelem akarna jőni reátok, [Szűz Mária] az ő palástyával befedezi és megoltalmazza Magyarországot, mert ő a Patrona Hungáriáé." Ilyen Köpönyeges Mária ábrázolást találunk Nógrádsáp XV században épült templomának szentélybeli freskóján a XV-XVI. századból, és Maconka templomában a XIII-XIV. századból. Mint jeleztük, a török felett aratott és a Boldogságos Szűznek tulajdonított zentai győzelem előz­ményeként Pócs község templomában - a korabeli felfogás szerint - a Szent Szűz könnyeit hullatta a magyar népért és annak felszabadulásáért. A több helyen előforduló Szűzanya-képek könnyezését is a népe iránti szeretet és irgalom jelének, illetve a magyarság veszedelmén való epekedésnek tartotta a hí­vő magyar lélek. A nagyszombati (Trnava, Szk.) könnyező Szűzanya, a helyi hagyomány szerint a tel­jes vereséggel végződött 1663. évi véres párkányi csata magyar áldozataiért könnyezett először, és áb­rázolásai ilyenként értelmezhetőek Patrona Hungariae-ként. A török alóli felszabadulás után palócföl­di kedveltségét mutatja, hogy mása ismeretes Gyöngyöstarjánból (Heves m.), Gyöngyösről és Jászbe­rényből táblakép formájában; Litkéről (Nógrád m.) szentélybeli falfestményként, Szarvasgedéről (Nóg­rád m.) pedig hordozható kép változatban (7. kép). (73) Magyarok Nagyasszonya ábrázolását megtaláljuk a leg­több Szent István király oltal­mába helyezett templom főoltá­rán, melyek száma Nógrád-He­ves térségében 14 (az összes ka­tolikus templom 6 %-a). így Erdőkövesd (Heves m.) 1750. körüli főoltárképén magyar „csákóra vágott" dolmányban térdel az ősz szakálas Szent Ist­ván király, a felhőgomolyon le­begő, angyalokkal övezett Ma­gyarország Nagyasszonya és a karján fickándozó Istengyer­mek előtt. Jobbról négy föve­ges, bajuszos kuruc vitéz, elöl veres nadrágban, sárga csizmá­ban, kék mentében kettős ke­resztet tartó kardos kuruc, felte­hetően a donátor alakja, balról az ovális magyar címert tartó, magyar viseletű ifjú Szt. Imre. Más titulusú templomokban is a máriás történelem illetve tör­ténelemszemlélet egyfajta ösz­szegzéseként figyelemreméltó­ak a következő képek. Ipolyve­ce (Nógrád m.) Mindenszentek titulusú templomának XIX. szá­7. kép: A XVEIT. sz. második felében készült hordozható kép a nagyszombati könnyező Szűzanya képével. 128

Next

/
Thumbnails
Contents