Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön

megújítja az ország Mária oltalmába ajánlását. A festményen a felajánlás címzettjét az égbolton látható mennyei világosság jelzi. Olvasatunkban a fölső képrész magyarázza az alsót: az ország Mária oltalmába ajánlása, illetve fogadása tette lehetővé a pogányok ellen harcoló keresztény magyar sereg felüdülését Szent László mózesi csodája révén. A vízfakasztás jelenete látható a terbegeci (Trebusovce Szk.) főoltár festményén valamint a mátramindszenti (Nógrád m.) Mindenszenteket ábrázoló főoltár egyik szoboralakjaként is a XVIII. század derekáról.

(47) Szentmihályi Mihály 1797-ben megjelent művét Salgó János nagysallói plébános Szentkút-története követte, melyet Léván (Levice, Szk.) adtak ki 1889-ben. E művek és az élő folklór képezhették alapját „A mátraverebélyi szentkúti völgy lilioma" című népszerű könyv 1900 táján való megjelenésének. A szerző Varga Lajos (1855-1909) karmelita novicius volt Grazban majd Linzben. Nem maradt meg a rendben, de a későbbi jeles búcsúvezető, énekszerző itt az imádságos magányban, Szűz Mária buzgó tiszteletében elmélyülve nyerte alapjait lelkileg és a tudás terén is. Ő jászárokszállási (Szolnok m.) szentemberként a Verses Szentírásnak is szerzője, valamennyi nyomtatványában a népi ízléshez, falusi igényekhez igazodott. Egyik legkedvesebb témája a mátraverebélyi kegyhely, illetve a Szentkúti Szűzanya tisztelete. Nála szerves egységben jelentkezik a kegyhely Szent Lászlóhoz fűződő eredete és máriás jellege. Legendái elbeszélésében a Szentkút kialakulását így taglalja: „(...) Szent László király ült Magyarország trónján, / Hitünket akkor is zaklatta a pogány. (...) Volt olyan eset, hogy László csatát vesztett. / De mit is beszélek? Ez nem vesztett harc volt, / Csak puszta szemekkel annak látszott. / Ez nem volt más, mint az Istennek végzése, / Hogy hatalmát annál jobban kitüntesse. / Mellyel felruházta szent Fia szűz anyját / Máriát, hazánknak édes védasszonyát. (...) Az égi szűz Anya megjelen dicsfényben. / Jobb karjában tartván isteni magzatát, Baljában az egek kormányzó pálcáját. / Glória sugárzik szent koronájáról, / Szent László királyhoz szelíden ekkép szól: / < Magyarok királya, kegyelmem van veled, / Ne félj, nem vesz erőt rajtad ellenséged. / Szent Fiam hatalma őrzi utaidat, / Figyelj rám és tedd, mit ajkaim mondanak. (...) > (...) Most újra megjelen az égi szűz Anya, / Szent mosolyra nyilik bíborszín ajaka. / S hófehér ujjával egy sziklára mutat, / így szólott Lászlóhoz: < Vedd elő kardodat, / Sújtsd meg vele ezen barna sziklafalat, / Annak oldalából friss forrásvíz fakad. / Szent fiam kegyelme megoltalmaz téged, / Mert szüksége van rád a magyar nemzetnek. > / Arany felhő fogja körül a szűz Anyát, / László felemeli ragyogó szent kardját. / Mint kelet felé a hétszinü szivárvány, / Olvasó tündöklött a kard markolatán. / Megcsendül a szent kard; sugárzik a szikla, / Friss forrás fakad a legelső csapásra. (...) A török is itt élt szép hazánknak földjén, / Sok fájdalmas sebet ejtve annak keblén. (...) Uj csoda történt a szentkútnak völgyébe. / Mert a verebélyi csordásnak a fia / Nem birt beszélni, mert volt született néma. / Egykor a fiúcska ezen völgyben járkált / S egy lópatkó forma mélyedésre talált, / Amely kristálytiszta vizzel vala telve, / Lehajolt, hogy azzal szomját enyitse. / De alig nyelte el az első korty vizet, / A megköttetett nyelv már is megoldva lett. (...) A csodaforrást, amely igy meg lett áldva, / Ezt is a Szent László király lova vágta."

(48) Szent László emlékezete, ugratása és csodás vízfakasztása a szentkúti szakrális tájban szinte vándormotívummá népszerűsödött. Lovagkirályunk a helyi néphit szerint például a Karancsról, Héhalomból, BercelOrdaspusztáról, de még Honiról is ugratott Szentkútra.

(49) Nógrádsipek határában is még egy emberöltővel ezelőtt látható volt Szent László lova patájának nyoma, a Huta és a Pusztavár közötti árokban, mert annak idején „arra menekült a Mátrába a kunok elől". Vácszentlászlón (Pest m.) forrásvíz fakadt lova patkójának helyén.

(50) Az ellenség elől a Mátra sűrűjébe húzódott és szomjúságtól elgyengült katonái számára Szent László csodálatos, imádság révén vizet fakasztott - tartja a helyi hagyomány Göngyös mellett Benepatakán, és erre emlékeztethet a László-kút Noszvajon (Heves m.). Egy másik legenda szerint Bodony és Mátraballa (Heves m.) egymással érintkező határrészén pihent meg Seregével Szent László király, ahol lovaikat zabbal etették meg. Még ma is nő ezen a helyen zabhoz hasonló fű. Az itteni Szent László kultusz máriás jellegét mutatja, hogy e terület földrajzi neve „Boldogasszony magossá", s hogy Szent László pihenő helyére Mária-szobrot - további megnevezéssel Mária-képet, bodonyi-képet - helyeztek el. Idejártak zarándokolni, és Nagyboldogasszony ünnepén még a közelmúltban is fölkeresték a szobrot.

(51) Az ágasvári (Heves m.) legendában együtt találjuk meg Szent 116