Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön

foglalhatott helyet a barokk Regnum Marianum közjogi tényezői között. Viszont máriás országunk esz­mevilágába a vallásos népi lélek tudta magát igazán beleélni, a maga hívő, egyszerű, archaikus Mária­kultuszával. Ezt - részben etnikus irányban is - inspirálta a török elnyomás, a járványok időről-időre föl­lépő pusztítása, a népi pasztorációval foglalkozó ferencrendiek munkája, a rózsafüzér-imádság, lorettói litánia széleskörű elterjedése valamint az időszakos népmissziók, főleg jezsuita pasztorációval. (4I) ide tartozik az egyik legkedveltebb Mária-tiszteleti forma, a búcsújárás barokk virágkora. Egyes búcsújáró­helyek nemzeti jelleget viseltek magukon. A már említett Máriazell mellett például Mátraverebély­Szentkút Szent László király kultuszával jutott nemzeti vonatkozáshoz. A Rákóczi-szabadságharcot kö­vető békés évtizedek folyamán a Regnum Marianum eszmekörében kibontakozó barokk műveltség, ha különféleképpen is, de a társadalom minden rétegét meghódította, és gyökereivel a jobbágyok, szegény emberek közé is lenyúlt. Körükben ezek a hatások elsősorban a templom világán keresztül érvényesül­tek. A barokk oltárokon gyakran jelzik a szent magyar múltat és mennyei pártfogást nemzeti szentje­ink és Magyarok Nagyasszonya ábrázolásai, sőt patrociniumaik is jelentős számban létesülnek. (42) A mindmáig országszerte legkedveltebb, sőt a határainkon túli magyarság körében is szinte nem­zeti himnuszként ismert Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket - korábbi hagyomány alapján - egy pannonhalmi bencés szerzetes írta, és az Szoszna Demeter 1715 körül másolt énekeskönyvében ma­radt fenn. Ez 1793-ban Vácott már nemzeti ének, majd a millenniumi ünnepségek alkalmával 1896-ban terjedt el végképp, városi közvetítéssel. A középkori és barokk hagyományt folytatták a 19. század egy­házi énekei, amint azt az „Egek ékessége, földnek dicsősége, Magyarok Asszonya, Királynéja", vagy a „Szűz Mária hazánk reménye..." kezdetű énekek bizonyítják. (43) A Patrona Hungáriáé jellegzetes, máig érvényes ikonográfiája is a barokk korban, a Regnum Marianum eszmeiségében bontakozott ki, a törökvész idejéből való Napbaöltözött Asszony ábrázolá­sa nyomán. Mária fejére a tizenkét csillagú korona helyett a Magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jé­zus helyébe sokszor az ország almája, másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája került. A Napbaöltözött Asszony lábánál eredetileg a félhold kozmikus jelképe volt látható, melyet a török ve­szedelem elmúltával egyes ábrázolásokon a bőségszaru váltott fel. Ez mintegy a magyar Kánaán, az ext­ra Hungáriám non est vita jelképévé alakult. Ez a barokkos Mária-ábrázolás képekről, szobrokról, céh­zászlókról, később postabélyegekről közismertté vált. Szent László királyra szokás hivatkozni, mint akinek uralkodása idején (44) jelent meg a magyar sereg zászlaján Szűz Mária oltalmazó képe. Ez az ábrázolás a '48-as szabadságharcig átöröklődött, ahol a magyar honvédségi zászlók egyik oldalára rend­re Magyarország Védasszonyának képét helyezték el. (45 ^ A magyar liturgiában a Magyarok Nagy-asszonyának ünnepéről Nagy-boldogasszonykor (aug. 15.) emlékeztek meg évszázadokon át. Azután a vallási életben is tért hódító racionalizálódó és a spe­cializálódást követő gondolkodás eredményeként a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmával (1896) szenteltek tiszteletének külön ünnepet, amikor a pápa Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedé­lyezte azt. A budai Mátyás templom megújítása is ezt a folyamatot tükrözi. 1897-ben a Nagyoldogasszony oltalmába ajánlott templomba helyeztette Ferenc József magyar király Árpád-házi elődjének, III. Béla királynak és feleségének földi maradványait, amelyekre 1848. decemberében buk­kantak a székesfehérvári, Szent István alapította Nagy-boldogasszony bazilika, középkori királyaink koronázó és temetkező helye romjai alatt. A honfoglalás millenniuma alkalmából a budavári Nagyboldogasszony egyházra testáltatott a koronázó templom rangja. Vélhetően ekkor készült a nyu­gati oldal gótikus bejárata timpanonjára a két angyaltól övezett Patrona Hungáriáé relief „MAGYA­ROK NAGYASSZONYÁNAK" felirattal. A feudalizmus-kor magyar Nagyboldogasszony kultusza így kap speciális és egzakt etnikus jelentéstartamot a racionalizmusra épülő polgári társadalom kibontako­zásával. Az ünnep naptári ideje október 8. lett/ ' A Millennium ünneplésének kisugárzásában, majd az országot ért nagy tragédia, Trianon után a haza patrónájának ábrázolásai többfelé, nagy számban elterjedtek. Gyakori lett megjelenítése templo­mi, köztéri szobrokon, lobogókon, képeken. A magyarság e szellemi-lelki erőforrása iránti érdeklődés és igény a jelenben, a magyar államiság millenniumi időszakában ismét elevenedni látszik. 114

Next

/
Thumbnails
Contents