Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön

Magyarok Nagyasszonya kultusza és ábrázolásai a Palócföldön Magyarok Nagyasszonya kultuszának és ábrázolásainak történeti föltárása, egzakt megismerése korlátokba ütközik. Miután csak a barokk-korban alakul ki a Patrona Regni Hungáriáé sajátos ikonográfiájú ábrázolása, a korábbi tisztelet a Mária-ábrázolások legszélesebb skáláját érintheti. Másrészt az identikus ábrázolásmód később sem kizárólagos, az újabb történelmi korokban is számos adat szól arról, hogy a nemzeti tartalmú Mária-kultusz különféle, eltérő ikonográfiái jegyeket hordozó alkotásokhoz kötődik. Arról is vannak adataink, hogy Magyarok Nagyasszonya ábrázoláshoz más titulusú, illetve univerzális jellegű kultusz fűződik. Magyarország Pátrónája - a történelmi feljegyzések tanúsága szerint - több esetben olyan ábrázolás képében nyilatkozott meg, amely ikonográfiailag nem sajátosan magyar, nem viselte a Szent Koronát, nem tartotta kezében az országalmát és az uralkodói jogart, nem főrangú vagy paraszti magyar női viseletet hordott. Szakrális tájak Térségünkben a legkorábbinak tekinthető, etnikus vonatkozású ismert Mária-kultusz Szent László király (1046 körül - 1095) pogány kunok elleni harcaihoz kötődik. Ezek egyik emlékezetes helyszíne és leghíresebb kultuszhelye Mátraverebély-Szentkút, melynek első írásos említése 1290-ből való ad fontem Veréb megnevezéssel. Mátyás király híres ferences szónoka, Temesvári Pelbárt 1512-ben kiadott prédikációjában szólt arról a hagyományról, hogy Szent László a harcok során elcsigázott vitézeinek forrást fakasztott, és úgy szerzett eleséget, hogy buzgó imádságaival egész falkányi vad közeli erdőkből való felbukkanását eszközölte ki. Másrészt egy 1331-ből való okmány tartalmazza, hogy a verebélyi templomhoz búcsújárók sereglettek össze, akik a kaszálóban és szénában tekintélyes kárt okoztak. A néhány évtizeddel később épült nagyméretű gótikus templom titulusát már ismerjük, s az Mária mennybemenetele. Ez egyezik Szent László máriás szellemiségével, ő ugyanis ahány templomot épített, mindet ugyanerre a titulusra, Nagyboldogasszony tiszteletére ajánlotta. Szentmihályi Mihály 1797ben kiadott Szentkút történetében az elődök hagyományára hivatkozik, akik - mint írja - főképpen békességes időkben, hajdanában és mostan is oda szoktak járulni ájtatossággal esztendőnként, mind Szűz Mária tiszteletét, mind pedig Szent László király járásának és a Szent Kútnak emlékezetét fenntartván. E megállapításból nem derül ki, hogy a Mária-tisztelet és Szent László király járása összefügg-e. Barna Gábor a magyarországi búcsújáró és kegyhelyekről írott könyvében máriás motívum nélkül írja le az 1090. körüli évekből eredeztethető legendás történeti hagyományt: „...ezen a tájon harcolt Szent László király a betörő pogány kunokkal. A csata hevében egyszerre csak azt vette észre, hogy elszakadt a katonáitól, és ellenség veszi körül. A menekülés útja csak egy mély vízmosás felé állt nyitva. Amikor azt átugrotta, megszabadult üldözőitől. Lova patája nyomán pedig forrás fakadt: a Szent László ugratása, melynél sokan látni vélik a patkó nyomát a sziklán." A Szentmihályi Mihály ismertetését összefoglaló Roznik Rajnér - 1930-as években Szentkúton szolgált ferences pap - közli a vízfakasztás legendáját is, amelyben a lovag király már Szűz Máriával való kapcsolatban szerepel: Szent László Mária intésére érintette meg lándzsájával a sziklafalat, hogy szomjazó vitézeinek inni adjon. Az ugratás motívumáról készített nagyméretű vászon képet Wittmann János egri festő Eszterházy Károly püspök s egyben főispán számára az 1770-es években. A festmény a seregétől eltávolodott királyt ábrázolja, amint a hegy szélén lova patanyomából forrásvíz fakad, miközben a mennyben megjelenő és áldást sugárzó Madonnára, Magyarok Nagyasszonyára tekint. Az egri volt minorita templom késő biedermeier Szent László festményén a király vízfakasztása látható 1867-ből. E festményen a mennyei kegyelmi erő kap hangsúlyt: Szent László kardjával a sziklába szúr, ugyanabba a pontba a felhők közül sugárnyaláb érkezik, és hatásukra víz fakad a szúrás helyéből. Sajátos kompozíciót figyelhetünk meg a kallói (Nógrád m.) templom mellékoltárfestményén. A kép alsó felén Szent László vizet fakaszt a sziklából katonái számára, s a felhők fölött ismét Szent László királyt látjuk. Szent István művének beteljesítőjeként 115