Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön

oltárt állított Védőasszonyunk tiszteletére a lékai ágostonos-templomban. Eszterházy Pál a világ legmo­numentálisabb Mária-templomának építésébe kezdett Nagyasszonyunk iránt érzett hálából. Lipót ki­rály pénzünkre ezt íratta fel szokott latin nyelven: „A Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyaror­szág Pátrónája 1690." 1693-ban, az országot fölszabadító győzelmes háború után Lipót ismét felaján­lotta a királyságot, Szent István példája nyomán Máriának. Imájából kitűnik a reformációt követő tri­denti zsinat kultusz befolyásoló és differenciáló hatása: az uralkodó közvetlenül Istenhez fordul, Neki mond köszönetet, és Máriát harmadik személyként említve újítja meg az országfelajánlást, szemben apostoli királyunkkal, aki közvetlenül a Boldogasszonyhoz fordult, sőt - Krisztus keresztfán mondott utolsó, mintaadó szavait követve - lelkét is az Ő kezébe ajánlotta. Hálaimájában Lipót elsősorban mint osztrák császár nyilatkozik meg, és abban Magyarország felajánlása mellett az egész birodalomra vo­natkozó fogadalmi jelleg dominál: „Mindenható örök Isten (...) én Lipót, a Te alázatos szolgád, Isteni felséged előtt térdre borulva végnélküli hálát adok Neked, hogy (...) a pogány sereget (...) Ausztria fővárosától és annak határából kiűzted. A magyar királyságot, amelyet hajdan Szent István király, dicsőséges elődöm, csodálatos Anyádnak felajánlott, a török zsarnokság után (...) nekem kegyelmesen visszaadtad. Hálát adok Neked, halhatatlan Istenemnek, minden győzelem szerzőjének és a hatalmas kezed által nekem juttatott király­ságot Szentséges és Csodálatos Anyádnak, ég és föld Királynőjének, Magyarország Nagyasszonyának ismét visszaadom, bemutatom, felajánlom és azt egészen a hatalma alá helyezem. Alázatosan kérem, hogy fordítsa irgalmas szemét arra, amelyik ismételten az övé lett (...). Ezek után a magam és utódaim nevében esküvel fogadom és ígérem a Te neved dicsőségének, Anyád és Úrnőm tiszteletének előmoz­dítását a plébániák helyreállításával, azok anyagi javainak rendezésével, (...) hogy a Te kegyelmedből személyemnek alávetett népek Téged igaz Istent köteles tisztelettel imádjanak, a Te legszentebb Anyá­dat pedig Nagyasszonyunknak tiszteljék (...) Fogadd tehát legkegyesebb Istenem, a Téged imádó alá­zatos szolgád fogadalmát; magamat, hitvesemet, gyermekeimet, hazámat, népeimet, hadseregeimet, minden birodalmaimat és tartományimat irgalmasságod állandó pártfogásába vegyed, őrizd, védd és tá­mogasd. Ámen." (38 ^ Ezt a jelenetet szelektív, etnocentrikus magyar értelmezéssel megörökíti egy ba­rokk oltárkép is - Árpás-Móriczhida -, melyen Lipót király az ország nagyjainak társaságában hazánk térképét ajánlja föl a Boldog-asszonynak, akit két angyal a magyarok szent koronájával koronáz meg.( 39 ) A magyar barokk gondolkodás XVII. században kialakuló államfelfogása a Regnum Marianum, melynek kiváltó oka - a középkori kultusz talaján - a hódoltság és a reformáció voltak, később pedig a konzervatív hagyománytisztelet éltette. Az ország egész társadalmát átformáló erővé a XVIII. század­ban vált, amikor az állam területi épsége helyreállt és a megerősödött katolicizmus ismét vezető szerep­hez jutott. A magyar katolikus megújhodás korának eszményi állama, a Regnum Marianum a közép­kor ideálállamának sajátos folytatása, a hajdani szent istváni állam ihlető hatása alatt. Közjogi tartal­mát - a XVII. században feltörő királyi abszolutizmussal szemben - az erőteljes, de a királyi hatalmat is elismerő rendi szellem, a katolikus alkatú, erős vallásos érzés és a kor ideáljainak a múlt tradícióira építése alkotja. Uralkodója a máriás ország hűbéres királya. Mert ebben a magyar nemesi rendek által hordozott állameszmében a magyar királyi hatalom nem örökségképpen száll nemzedékről nemzedék­re egy uralkodó családon belül, hanem Szűz Mária esetről-esetre maga választja ki a megfelelő személyt a rendeken keresztül. Szent István ugyanis a főpapokat és főnemeseket, azaz a rendek képviselőit ma­ga köré gyűjtve ajánlotta föl országát, így mintegy a rendek is szerepet vállaltak az ország fölajánlásá­ban, amiért utódaiknak is szerepet kell juttatni a jogok gyakorlásában. Másrészt, mivel a korona felaján­lása a főemberekkel és a közrendűekkel együtt történt, ezért a király mellett a rendek is Máriától szár­maztatták jogaikat. A Regnum Marianum állameszme alapját jelentő magyar máriás szellemet főkép­pen a jezsuita iskolák mellett működő ifjúsági egyesületek, majd az egész művelt férfitársadalmat ma­gukban egyesítő Mária-kongregációk ültették a lelkekbe. Az első kongregáció 1585-ben Kolozsvárott alakult a jezsuita kollégium mellett, melynek tagja volt az ifjú Pázmány Péter is. (40) A jobbágyság a rendi állam irányításában nem vett részt, ahhoz minden jogot nélkülözött. Nem 113

Next

/
Thumbnails
Contents