Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön
A kultusz belekerült a magyar liturgiába is. Már egy XIV. századi graduálénkban megtalálható Szent István királynak az az Allelujája, amely magyar fordításban így hangzik: „Ó István király, néped apostola, aki halálod előtt égre emelt kezekkel minket Krisztus Anyjára bíztál, imádságaid által vezess bennünket Krisztus fenségének látására". Ezt az Alleluját az egyházszakadásig, illetve katolikusoknál a tridenti zsinat misekönyvének bevezetéséig szerte Magyarországon énekelték. 1586-ban a győri püspök a tridentinum szellemében újra értékelt és jóváhagyott egy eredetileg a XIII. század közepén készült majd többször átdolgozott statútumot. Ez az ősi szabályzatra hivatkozva írja elő: „mivel minden templomban szokás hazánkban, hogy naponkint hajnalban misét mondanak a Boldogságos és mindenkor dicsőséges Szűz Máriának tiszteletére, és nem ok nélkül, mivel őt Magyarország Védőasszonyának mondjuk" - azért a győri statútum elrendeli, hogy a plébános vagy káplán minden reggel végezze el ünnepélyesen a Szűz Mária-misét. Vásárhelyi András ferences pap 1508-ban a pesti kolostorban „Angyaloknak nagyságos Asszonya" címmel litánia-parafrázist írt, melynek 15. versében Máriát úgy tekinti, mint „... kerályoknak jó tanács adoya - magyaroknak megh oltalmazoya". (22) A XIII. század táján keletkezett loretói litániában Szűz Mária egyéb magasztalásaihoz a magyar tisztelet és buzgalom még országunk védőasszonyának címét is beleszövi régi századok óta, melynek első írásos nyomát Pázmány Péter 1606-ban megjelent imakönyvében találjuk, illetve a Kisdi Benedek által 1651-ben kiadott Cantus Catholici-ben leljük fel. (23) A humanista műveltség elterjedése idején sem kérdőjeleződött meg, továbbra is történeti ténynek számított országunk Mária oltalmába ajánlása, és hogy azóta - Bonfini, Temesvári Pelbárt szerint - a Szent Szűz különös védelmet és szeretetet mutat magyar népével szemben/ 24 ^ A XV. században Máriának a Napbaöltözött Asszony szimbólumával való ábrázolása tükrözi a kor nagy vallási és politikai feszültségeit. E jelkép hazánkban különleges hangsúlyt kap: a törökellenes küzdelmek szakrális-mágikus jelképévé válik. (25) A Bonfini művét magyar nyelven átdolgozó protestáns Heltai Gáspár krónikája szerint István így beszélt az ország fölajánlásakor a főpapokhoz és főemberekhez: „Én az Magyarországot ajánlottam még régen a Szűz Mária asszonyunknak és azt választottam patrónának a magyaroknak, és az ő nevére verettem a magyaroknak pénzét. Ez okáért állhatatos szűvel szolgállyatok minnnyájan Asszonyunknak. És ha valami veszedelem akarna jőni reátok, az ő palástyával befedezi és megoltalmazza Magyarországot, mert ő a Patrona Hungáriáé." (26) Az istváni országfölajánlásnak ez a késő középkori leírása - noha szövegkörnyezete szerint földi élete végén tette, s csak a megkoronázásakori országfölajánlásra utalhatott vissza, ahogy egyes kútfőkre hivatkozva említettük - mintha már a Szent István óta eltelt félévezredes tapasztalatot is a szövegbe sűrítené. Erre utal a máriás pénzek voltaképpen későbbtől kezdődő megjelenése. Az már nem a szent király jelen idejű végrendelkezése, mint a Hartvik-legendában, nemcsak az emberöltővel korábban tett felajánlás tapasztalatainak leszűrése, hanem mintegy az évszázadok során lezajlott történelmi viharok tudatával szóló - immár a mennyekből gondviselő - Szent Istvánt idézi Heltai, mintegy saját kortársaként. Ő itt a felajánlást, mint régi történelmi tényt említi, melynek révén a Boldogasszony a hozzá hű magyarságot mindenkor megoltalmazza, mert Ő - immár a történelem bizonyságával - Patrona Hungáriáé. A protestáns magyarok nemzeti jellegű Mária-tiszteletnek helyt adó fölfogása azonban csak időleges lehetett - bár még a XVII. század első évtizedeiben is megtaláljuk Magyarország Védőasszonyának alakját protestáns erdélyi fejedelmek fémpénzein. (27) A hitújítás svájci irányzatának jelentkezésével a szentek és a szentek képeinek tiszteletéről szóló katolikus tanítást egyértelműen elvetették. Azután a szellem fegyvereit hatásosan használó prédikátorokkal szemben eleinte nem jelentett megfelelő ellensúlyt a kis létszámú katolikus papság. Fáziskésésben volt az időszerű eszköz, a könyvnyomtatás alkalmazásában. A magyar hitviták jórészt a Regnum Marianum eszme körül zajlottak, a Mária-tisztelet túlnyomóan nemzeti vonatkozásban jelenik meg a polemikus írók műveiben. A vallási harcban megcsappant katolikus magyarság fokozottabb mértékben fordult öntudatot, bíztatást, reményt nyújtó múltjához, majd a diadalmas megújulás idején igyekezett annak tanulságait kihasználni. A maga lelkén átszűrve a múlt indításait, mélyen katolikus történelemszemléletet munkált ki a kor vallási és politikai légkörében. 109
