Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön

tő oszlop neve egyedül a palócok körében vallásos jellegű, és annak előfordulása is e területen volt a leggyakoribb. Az oszlop neve boldoganya, Boldogasszony fája, Boldogasszony/a vagy Boldogasszony. Egy hevesvezekényi (Heves m.) férfi azt mondta az oszlopra, hogy „ez a Mennyei Szűz el" Funkcióját képezte, hogy - miként a katolikus vallási életben Mária - kapcsolatot biztosított a menny(ezet) és a föld között, mert nélküle Jegyűn a ház", az épület egész terhe „az ő vállán nyugszik". A gyermekek esti imádkozás után vagy ha csínyt követtek el, rendre megcsókolták. A rossz gyermeket a bódoganya mellé térdepeltették. A gyimesvölgyi magyarok körében Daczó Árpád figyelte meg Szűz Mária istenséggel való azonosulását, és hogy a Babba Mária szemükben voltaképpen a holdistennő. Kozmikus vallási tudatvilágukban Krisztus a mindeneket megvilágosító fény forrása, örök Nap, melyben pünkösd hajnalán a Szentlélek is meglátható. A Hold, a Babba Mária az az oltalom, amely nem saját forrásából, hanem a Nap, illetve Krisztus szeretetének visszatükrözésével, közvetítésével adja áldását.^ A honfoglalás mondakörének egyik legjelentősebb alakja Emese, az Árpádok ősanyja. Neve is az 'anya' jelentésű egykori magyar 'eme' szónak - s kicsinyítő képzős származéka. Középkori történetíróink a magyarokat új hazájába vezető Álmos fejedelem születését, sőt nevét is anyja csodálatos álmával hozzák kapcsolatba. Anonymus szerint Emese Ügyek vezér felesége. Természetfeletti álomlátásában úgy vélte, turulmadár képében isteni látomás közelítette meg, reá szállva teherbe ejtette. Azután pedig úgy érezte, méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön, nem akkori hazájukban sokasodnak el. Anonymus úgy vélte, Álmos szent volt, mert tőle származtak a szent magyar királyok. Bár pogány, mégis méltónak találtatott a Szentlélek ajándékára. Részint a biblikus párhuzamot mutató Emese-szimbólum érteti meg velünk Szent István és az Árpád-ház feltűnő Boldogasszony kultuszát, az országnak az ő oltalmába ajánlását, mintegy a pogány matriarchális vagy legalábbis bináris világkép továbbélését, szublimációját.

(3) E tényezők alapján nyugati vallásos szellemi hatást jelentett az ifjú magyar kereszténység számára a Clunyből kiinduló vallási reform, amelyben különösen magasztos helyet foglalt el a Szent Szűz istenanyai alakja. Térítőink között Szent Adalbert és Szent Gellért a clunyi lelkiséget képviselték. Szent Odiló clunyi apát, levélváltás és követváltás által, kapcsolatban állott Szent István királlyal, akit imaszövetségbe is vont híres kolostorával.

1 ^ A hagyomány szerint már Árpád fejedelem fehéregyházi sírja fölé is Nagyboldog-asszony titulusára emeltek templomot, amely legkorábbi máriás kegyhelyünk lett, és Szent István alapításaiként az ő patrociniuma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó és temetkező helye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, a győri és a váci püspöki székesegyház. Barokk-kori forrás szerint a Szent István halálát követő évtizedekben több Mária kegyhely létesült országszerte.

(5) Királyi uralkodásának ezer esztendővel ezelőtti megkezdésétől kezdve a „Szent király, István Pannóniát a Boldogságos Szűz családjának, házanépének nevezte", vagy az Érdy-kódexbe foglalt hagyomány szerint „Bódogasszony országának".

(6) 1015-ben a Nagyboldogasszony ünnepi országos búcsú idején az idegen ajkú Gellértnek föltűnt, hogy a rengeteg buzgó hívő ajkáról sosem hallja Szűz Mária nevét. Ezt a magyarok nem ejtették ki, hanem csak „úrnőnek", „királynőnek" nevezték. Szent István király 1077 körül írott nagyobbik legendája szerint: „... minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tiszteletes dicsősége a magyarok előtt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybemenetelének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Királyné napjának emlegetik."^ „Mennyei Királynő és az én Királynőm!" - kiált föl maga Szent István király, aki a középkori hagyomány szerint - a történések mintegy transztechnika gyanánt való, szakrális-mágikus befolyásolásával - Szűz Mária mennybevételének napját, Nagyboldogasszony ünnepét „vágyva vágyta élete utolsó napjának és nagyon sürgetve kérte az égiektől, hogy hozzá [Máriához] hasonlóan ezen a napon vétessék az égbe". Ez számára meg is adatott/

8) Magyarország Nagyasszonyának tisztelete és az ország felajánlásának tudata a fenti idézetek révén már a XI. században írásban rögzült. Hartvik győri püspök, Szent István életrajzírója szerint (1116 előtti évek) az ország felajánlásának megújítása és örökül hagyása a király halálos ágyán így történt: 106